A családi tulajdonban levő erdőben termett diófából készítette első asztalát, amit tucatnyi másik követett. Kátoi Robertó osztotta meg velünk, hogyan vált az asztalosság a legelső próbálkozástól indulva a hobbijává, majd hivatásává.
Valahol mindent el kell kezdeni. Robi esetében az asztalos szakma az első asztal elkészítésével kezdődött. Családja Nagybodolyán él, és mezőgazdasági termeléssel foglalkozik.
Mint vidékünkön sokan mások, először ő is a földművelésben látta a jövőt, s folytatva az apáról fiúra szálló tevékenységet, traktorra ült. A mezőgazdasági egyetemre is beiratkozott, amiből harmadévesként ábrándult ki, látva, hogy az olyanok számára, mint ők a 40-50 hektáros családi gazdaságukkal, a monokultúrás gabonatermesztés nem perspektíva. Noha utána még egy ideig „traktorozott” a Bellye Rt. alkalmazásában – otthon természetesen továbbra is besegítve a mezőgazdasági munkákba -, érdeklődése másik irányba fordult, ami szintén adott volt számára.
Mivel van egy saját kis kiterjedésű erdőjük, tanulmányozni kezdte a fákat. Meglátta az üzleti lehetőséget a fatermelésben, ugyanis a faanyag ára már akkor is – közel tíz éve – évről évre emelkedett, ami még ma is tart.
A fatermeléshez türelem kell…
Faültetésbe kezdett, méghozzá kínai császárfával (Paulownia Cotevisa2) telepített be egy egyhektárnyi területet. Ez egy ipari fafajta, a leggyorsabb növekedésű császárfa hibrid jelenleg a piacon, ami jól bírja az európai klímát és talajtípusokat. Körülbelül tíz-tizenöt év alatt nő vágásra alkalmassá, vagyis kétszer olyan gyorsan, mint például a nyárfa, ami vidékünkön gyorsan növekvő fának számít.
A császárfát annak ellenére, hogy nem tartozik a legjobb minőségű faanyagok közé, könnyű megmunkálhatósága és tartóssága miatt előszeretettel használják a repülőgépiparban és az autógyártásban is.
– A fatermelés még a „gyorsan” növő fák esetén is lassan megtérülő befektetés – mondja riportalanyom, hozzátéve, szerencsére ő „nem siet sehova”, s amíg az általa ültetett fák megnőnek, addig is folytathatja a kitermelést saját erdőjükből, ahol főként dió- és akácfa terem, ezenkívül vásárol is faanyagot, hogy megmunkálhassa, bútorrá váljon a kezei között.
Kérdésemre, hogy hogyan is kezdett bele az asztalos tevékenységbe, szó szerint a következőket mondta:
– Szerettem volna egy minőségi faasztalt, aminek bizony megvan az ára. Akkor épp nem engedhettem meg magamnak, ezért az az ötletem támadt, hogy majd én elkészítem, hiszen mindent meg lehet tanulni… Megvettem hozzá a legalapvetőbb eszközöket, és megcsináltam az asztalomat, amit utána tucatnyi másik követett.
…az asztalossághoz meg kézügyesség
Asztal, ágy, szekrény, kerti bútor, lépcső… hat éve űzi az ipart, és ma már bármilyen asztalosterméket el tud készíteni fából. Volt is már megrendelése a Drávaszög minden sarkából, hiszen a jó munkának „marketing” nélkül is gyorsan terjed a híre.
– Eléggé „rákattantam” a naturális-rusztikus stílusú fabútorokra, elkészítésüknél odafigyelek, hogy helyenként megőrizzék a fa eredeti formáját, kidomborodásait, s ezzel együtt a fa „lelke” is megmaradjon bennük – avat be kedvenc „műfaja” keletkezésének a módszerébe. Eddig főként diófából készített ilyeneket.
Az asztalosmesterség minden „trükkjére” maga jött rá a gyakorlat során, és mint mondja, sokat tanult a saját hibáiból. Jelenleg egy meccői (Dárda) asztalosműhelyben dolgozik, ahol egyrészt megtanulhatja a szakmai fogásokat, másrészt pedig kétévnyi gyakorlat után leteheti a szakmai vizsgát, hogy így papírja is legyen. Idővel saját műhelyt és boltot nyitna egy olyan vállalkozás keretében, ahol már nem szorul nyersanyagvásárlásra, saját maga termel és állít elő mindent a fától a bútorig.
