Húsvéthétfő a locsolkodás napja. Ezt a szép hagyományt vidékünkön több helyütt is ápolják. A csúzai és vörösmarti fiatalok már kora reggel „vadásznak” a lányokra vizes vödreikkel, Darázson pedig felvonulás kíséri a locsolókat a lányos házakhoz.
Húsvéthétfőt vízbevető és vízbehányó hétfőnek is nevezték, ugyanis még ötven évvel ezelőtt is vödörnyi vízzel locsoltak, extrémebb esetben az itatóvályúba dobták a lányokat, akik e nemes alkalomra legszebb ruhájukat vették fel.
Napjainkban a locsolás finomabb formája terjedt el, ma már többnyire illatos parfümféleséggel locsolják a lányokat, miután locsolóverset mondtak nekik. Cserébe hímes tojást kapnak, esetenként aprópénzt is, és sok helyen vendégül is látják a fiúkat.
A csúzai és vörösmarti locsolkodók hűek a régi hagyományokhoz
A locsolkodás hagyománya a hegyaljai magyar településeken még ma is él. Talán legnépszerűbb a gyerekek körében, akik parfümmel járják a lányos házakat, a locsolásért cserében pedig hímes tojást, édességet, esetleg aprópénzt kapnak. Néhány helyen pedig a legények vizesvödrökkel vagy szódával „vadásznak” a lányokra.
A csúzai és vörösmarti fiúk körében már évtizedes hagyománya van a csoportos locsolkodásnak, melyet a hagyományokhoz hűen ápolnak. A locsolók elsősorban a csúzai Csárdás tánccsoport legénytagjaiból verbuválódnak minden évben, de más fiatalok is csatlakoznak hozzájuk.
A népviseletbe öltözött locsolókat idén is Fica János és Balog Sándor csúzai lovas gazdák szállították szekereiken háztól házig, akik aztán mindenhol jól megöntözték a lányokat. Már kora reggel elindultak, hogy még a délelőtt folyamán odaérjenek mindenkihez Vörösmarton és Csúzán is.
Mivel minden évben végigjárják a két falut, a lányok már számítottak a locsolkodókra, volt olyan is, aki népviseletben várta a fiúkat. A táncos ruhát csak a locsolás erejéig viselték, utána gyorsan átöltöztek, hiszen elég hideg volt az idei húsvéthétfő, az is fázott, akit nem öntöttek nyakon vödörnyi kútvízzel.
Nem maradt el a locsolóvers sem, többnyire a jól bevált „Zöld erdőben jártam…”-ot szavalták. A lányos házaknál borral, üdítővel, kiflivel, süteménnyel vendégelték meg a locsolókat.
A locsolkodás Darázson nagyszabású népünnepély
Darázson néhány éve elevenítették fel a locsolkodás hagyományát, ott a szokástól kissé eltérő módon népünnepélyt kerítettek a húsvéti népszokás felelevenítése köré. A locsolkodókat itt zenekar és lovasok kísérik a lányos házakhoz.
Dél körül a darázsi Szent Borbála-templom előtt volt a gyülekező, ahol felsorakoztak a lovas egyesületek szekerei és nyergelői.
– Idén tizenegy lovas egyesület képviseltette magát rendezvényünkön, tagjaik Baranyából és Szlavóniából érkeztek Darázsra – mondta Kis József, a rendezvény egyik szervezője.
Sipos Sándorral, a Darázsi járás elöljáró-helyettesével köszöntötték a vendégeket a templom előtt, majd Kuzmić Josip plébános egy rövid mise után indította útjukra a felvonulókat. A rendezvényen Jankovics Róbert, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének ügyvezető elnöke is jelen volt.
Az első állomás Kiss Józsefék háza volt, ahol a vendégfogadás mellett felelevenítették a locsolás szokását. Parfümmel és szódával locsoltak, de végül a vödör is előkerült, úgyhogy nem úszták meg szárazon a darázsi lányok sem. A jó hangulatot közben a nagybodolyai Keresztes József zenekara fokozta, tagjai végigkísérték a locsolkodást. A menet Darázson több helyen is megállt, az események mindenütt hasonlóképpen zajlottak, és végül a szomszédos Hercegmárokon is felvonultak.
Darázson az idei volt a harmadik locsolkodási ünnepély, mely a járásban a HMDK legnagyobb rendezvényei közé sorolható.
{fcomments}
