A népi kegyességben a Boldogságos Szűz Mária egyik megnevezése a Hozzámenekülők Anyja. Horvátországban, a hajdani Verőce vármegyében, a Duna partján fekvő településnek, Almásnak a templomában is évente több tízezres búcsújáró tömeg gyűlik össze, hogy kifejezze tiszteletét és fohászkodjon az Istenanya csodatévő szobra előtt. A kegyszobor tiszteletének kezdete nem ezen a festői helyen épült településen, hanem a drávaszögi Laskón kezdődött. A szobor történetéről Lábadi Károly néprajzkutató mesélt lapunknak.
A 15. század elején nagy építkezések folytak a laskói templomdörömbön. Fényűző gótikus templomot emeltek. Ferences kolostora és kőtemploma a környék Mária-tiszteletének központja lett. Olyan búcsújáró hely volt, melyet távoli vidékekről is felkerestek. A Bácskaság, a Duna és Dráva köze, a Dráván túli szlavóniai települések katolikusai zarándokoltak ide.
A vallásbéli virágzás egészen 1544-ig tartott, amikor Laskóra megérkezett Sztárai Mihály, s hozzákezdett reformációs tanainak hirdetéséhez. A víz melletti mezőváros lakossága gyorsan elhagyta régi hitét, s csatlakozott a reformációhoz.
Lábadi Károly, néprajzkutató elmondja, hogy templomukból is kiszorultak azon kevesek, akik kitartottak ősi vallásuk mellett, a csodatevő Mária-szobornak pedig, amely hatalmas tömegeket vonzott a környékről és távolabbi vidékekről is, nyoma veszett.
– Amikor 1686-ban a császári csapatok felszabadították Szlavóniát, felszabadult Siklós vára is. Az a maroknyi római katolikus vallású hívő, aki még itt élt Laskón, egy eszéki jezsuita szerzetes segítségével, a laskói templomdomb mellett fából kápolnát emelet harangtoronnyal, és felettese, az eszéki, ugyancsak jezsuita Horvát András egy Mária-szobrot faragtatott ki, valószínűleg az elveszett régi pótlására. Azt ebben a kis kápolnában helyezték el. Rövid idő alatt ismét hatalmas tömegek keresték fel a kegyszobrot, hiszen csodás gyógyulások híre járt, a török által sanyargatott vidéknek messzire is eljutott – mondja Lábadi Károly.
A Rákóczi-szabadságharc eseményei nem kedveztek a barokk korban kibontakozó laskói zarándoklatoknak, így aztán a szobrot Laskó kis kápolnájából biztonságosabb helyre menekítették.
Ez a hely az újra benépesedő Almás volt, ahol korábban is erős volt az Istenanya tisztelete. A szobrot csónakon páter Jurina Márk rendfőnök vittel el Laskóról Almásra 1704. november 20-án, azaz a Boldogságos Szűz Mária bemutatása ünnepét megelőző napon.
Amikor megérkezetett a kegyszobor, amelyet Majka od utočište (Mater Refugii), azaz Hozzámenekülők Anyja néven tiszteltek, egy alkalmi nyers oltáron – vagy inkább asztalon – helyezték el, majd az 1710-ben a felépült templom oltárára állították.
Csodás gyógyulás
Csodatévő híre évről évre gyarapodott. Az első csodás gyógyulást 1726-ban jegyezték le: egy Antal nevezetű hétéves gyermek kiesett a kocsiból, kezét összezúzta, s nagy fájdalmai voltak. Amikor édesanyja a „Majka od utočište” közbenjárását kérte, a gyermek meggyógyult, soha többé nem fájt a karja. A második csoda úgy történt, hogy egy vak leány visszanyerte látását a Szűz közbenjárására. A vidéken pestisjárvány pusztított 1739-ben, a Szűz szobra azonban megoltalmazta az almásiakat, akárcsak 1784-ben, amikor hatalmas sáskarajok pusztították a határt.
Nagycsütörtök napján, 1846-ban a Duna menti településen tűz pusztított, s a lángokban a templom a szoborral együtt elporladt. A pótolhatatlan kárt azzal igyekeztek enyhíteni, hogy Apatinból a csodatévő szoborhoz hasonlót szereztek be 1847-ben. Egyelőre a forrás melletti, hársfák alatt álló kis kápolnában, az úgynevezett hársas kápolnában állították fel. Bár a szobrot az újonnan felépülő templomba szánták, a kápolnában maradt, s „Boldogasszony a hársaknál” néven vált ismertté, mivel időközben 1865-ben Josip Juraj Strossmayer püspök a Szűzanya új szobrát ajándékozta Almás újonnan elkészült templomának, azt hasonló alakban faragták ki, mint a hajdani laskói szobrot. Eltérés abban nyilvánult meg, hogy Mária jobbjában a jogart, baljában a gyermek Jézust tartotta.
A templom 1991-ben teljes berendezésével, irattárával a szerb megszállóknak esett áldozatul, a Mária-szobrot azonban csodálatos módon sikerült kimenteni. Hat háborús esztendő után, 1997 augusztusában, Nagyboldogasszony ünnepén jelent meg újból mintegy nyolcszáz helybeli és vidékről érkezett zarándok, hogy a templomromok között elmondott szentmisén nyerjenek búcsút. 2001-ben a régi helyén elkezdték a negyedik kegytemplom felépítését. Azóta a lerombolt templomot újjáépítették, 2004-ben szentelték fel.
A kegy- és zarándoktemplom új Mária-szobrát 2003-ban, eszéki látogatása alkalmával II. János Pál pápa megkoronázta. A Szűzanya almási szobrát azóta is a nagy tisztelettel övezik a zarándokok.
A hegyháti Bodrik Margit gyermekkora óta rendszeresen eljár misékre, az utóbbi időkben betegeskedik, így amikor találkoztunk vele, akkor is Máriának könyörgött a gyógyulásért.
Kevés példa akad rá, hogy magyar közösség kultusz horvát nyelvű közösségben éljen tovább, Almáson ez történt. A barokk kor óta virágzó búcsújárók között Almáson mindig találtattak drávaszögi magyarok is, rendszeresen eljártak az almási búcsúkba, sőt az idősebb reformátusok némelyike is évente oda zarándokolt.
{fcomments}
