Mácsai János zenetörténész és hangszer-restaurátor mintegy két évtizede dolgozik a közmédiában. A közönség televíziós- és rádiós zenei műsorok szerkesztő-műsorvezetőjeként ismeri.
A téli hidegben hétfőn az Álmok szigete című olasz tévéfilmsorozattal Capri szigetére látogatunk. Magán a szigeten nem jártam, de végigautóztam azon az elképesztően meredek hegyi úton, ahonnan páratlan kilátás nyílik a szigetre is. Ha visszagondolok, most is beleborzongok: kétszáz méter szikla felettem, négyszáz méter pedig alattam. Megállni egy pillanatra sem lehet, parkoló pedig ritkán akad. Nápolyba igyekeztünk, a magyar emlékekben is gazdag történelmi városban az élettempó ragadott meg. Zenészként elképzeltem az élénk zenei életet, amely a várost néhány évszázaddal korábban jellemezte. A mediterrán vérmérséklet, a muzsika szeretetével párosult, így a nápolyi operaélet igazi rangot vívott ki Európában (Duna 17.00)
Kedden se szakadjunk el az utazástól! Nagyon izgalmas a Kevés pénzzel Európában spanyol ismeretterjesztő sorozat. Egy könyvet sokat emlegettek szüleim: Napi két dollárból Európában volt a címe. A kötet is, a film is a kispénzűekhez szól. Magam is átéltem a pénzszűkét, amikor diákként InterRail igazolvánnyal, puritán körülmények között jártam be keresztül-kasul az öreg kontinenst (Duna 7.35).
Szerdára a Városrajzolatok – Budapest magyar dokumentumfilm-sorozatot ajánlom. Szenvedélyes szerelmese vagyok a magyar fővárosnak. Magam is részt vettem egy hasonló tartalmú film forgatásán, amikor a XII. kerület szépségeire hívhattam fel a figyelmet. Most ugyan Budán lakom, de a Belvárosban nőttem föl, s Angyalföldön is éltem. A város szeretete családi hagyomány, édesapám festőművész volt, s több mint száz képen örökítette meg Budapestet. Talán ennek is köszönhette, hogy a főváros díszpolgárának választották. Úgy érzem, jól ismerem a várost, de lépten, nyomon ér még meglepetés. Csak tanácsolni tudom, érdemes feltekinteni, s megcsodálni az utcák, a házak rejtett kincseit (Duna 15.00).
Csütörtökön a Concerto Budapest koncertjére hívom fel a figyelmet. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben Kocsis Zoltán vezényel, közreműködik Fejérvári Zoltán. Érdemes megjegyezni a fiatal zenész nevét. Őt tartom talán – saját generációjából – a legtehetségesebb magyar zongoraművésznek. Az sem véletlen, hogy Bartók szakavatott ismerője, Kocsis őt hívja gyakran a magyar zeneköltő zongoraműveinek előadására (Bartók Rádió 19.35).
Ha „elkapom”, nagy élvezettel hallgatom Balázs Géza műsorát, a Tetten ért szavakat. Az öt percben a nyelvész figyelemre méltó módon foglalkozik a nyelvápolással. Minden adásban találunk valami izgalmas újdonságot, rávilágít a nyelv változására, felfedi hibáinkat (Péntek, Kossuth Rádió 19.25).
A szombati Zenebeszédben Bach V. brandenburgi versenyét ismerhetjük meg. A műsor közel áll szívemhez: a nagyközönség közérthető módon találkozik remekművekkel, ismeri meg keletkezésének történetét, hátterét. Kitűnő zenetörténész kollégám, Fazekas Gergely beszél az opusról, amelyben többek között Spányi Miklós csembalóművész játékát hallhatjuk (Bartók Rádió 15.05).
