November 13-án a magyar nyelvet ünnepeljük. Szavak, emlékek, érzések és történetek kötnek hozzá bennünket. Ahogy Kányádi Sándor fogalmazott: „Egyetlen hazánk van: ez a magyar nyelv.” De vajon mit jelent számunkra, és melyek azok a szavak, amelyeket különösen szeretünk? Erről kérdeztük olvasóinkat.
2011 óta november 13-án ünnepeljük a magyar nyelv napját, 1844-ben ugyanis ezen a napon fogadta el az Országgyűlés a magyart államnyelvvé tevő, a magyar nyelvről és nemzetiségről szóló 1844. évi II. törvényt.
E törvény a többi közt kimondta: „1. § Az országgyűléshez bocsátandó minden kegyelmes királyi Leiratok, Előadások, Válaszok, és Intézvények ezentúl egyedül magyar nyelven adassanak ki. 2. § A törvénycikkek valamint már a jelen országgyűlésen is egyedül magyar nyelven alkottattak és erősíttettek meg: úgy ezentúl is mind alkottatni, mind királyi kegyelmes jóváhagyással megerősíttetni egyedül magyar nyelven fognak.”
Kányádi Sándor bevezetőben idézett állításánál tömörebben talán nehéz is lenne kifejezni azt a különleges kapcsolatot, amely bennünket az anyanyelvünkhöz fűz. De vajon mitől szép egy szó? A hangzásától, a jelentésétől, az emlékektől, amelyeket felidéz bennünk?
A tíz legszebb magyar szó első listáját Kosztolányi Dezső állította össze 1933-ban. E tíz szó került be a válogatásába: láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír. Az irodalomtörténetből tudjuk, maga Kosztolányi is elismerte, hogy a lista önkényes: egyaránt jellemzi őt magát és a magyar nyelvet.
És valóban: egy-egy szó szépsége sokszor nem is önmagában rejlik, hanem abban, amit számunkra jelent.
A magyar nyelv napja alkalmából arra kértem három olvasónkat, gondolkodjanak el két egyszerű, mégis személyes kérdésen:
Mit jelent számodra édes, ékes anyanyelvünk?
Melyik a kedvenc magyar szavad?
A válaszok megmutatták, hogy különböző módon lehet szeretni anyanyelvünket.
Fór-Tiffán Teodóra (Laskó)
Az anyanyelvem számomra mindennek az alapja – például a gondolkodásomé, gondolkodásmódomé. Erősen befolyásolja, kik vagyunk, honnan jöttünk, hova tartozunk – és hova térhetünk haza. Olyan, mint a mély óceán, ami megannyi – fölfedezetlen – titkot rejt, és megszámlálhatatlan árnyalatban képes pompázni; még az sem ismeri igazán, aki mindennap használja. Összeköt bennünket térben és időben – ezért is fontos, hogy a kisfiamnak, Leventének is ezt adjam tovább. Két, számomra kedves magyar szót emelnék ki: kényelmes. Mert Levente sokáig, legalább két évig „kémelnyes”-nek mondta. Jégvirág: csodálatos jelenség, gyorsan eltűnik, ritkán látjuk és igazi ropogós telet idéz.
Rabbi Zsolti (Eszék)
Számomra a magyar anyanyelv az otthonosság érzését erősíti, gondolataim és érzéseim legőszintébb és egyben leggyorsabb kifejezőeszköze. Olyan kapocs, amely összeköt múltunkkal, kultúránkkal és egymással. Könyvtárosként (is) küldetésemnek érzem, hogy ezt a kincset megőrizzem és továbbadjam. Kedvenc szavam? Hm… őszintén szólva erről még nem gondolkoztam, de nagyon jó kérdés… Ha választanom kell, akkor talán a szívesen szót mondanám. Hogy miért? Talán mert muzikális, kellemes a hangzása és mindig pozitív érzéseket kelt bennem. Egyszerű szó, mégis kedvességet és jó hangulatot sugároz.
Szántóné Ferenczy Nikolett (Eszék)
Lenyűgöz a magyar nyelv logikája, a szóösszetételekből és toldalékokból „összelegózott” szavaink világa. Csodálatos, hogy a testvér szavunk a test és a vér összetételéből született, míg a hatalom a hat igéből, a valamire való hatás képességéből; az ártatlan szavunk pedig nem abból indul ki, hogy valakinek nincs bűne, hanem abból, hogy valaki nem árt, nem okoz kárt. Sajátságos őrület és zsenialitás így gondolkodni.
