Ünnepélyes keretek között adták át október 8-án Béni Izsák Ferenc fölújított családi síremlékét Vörösmarton. A magyar szabadságharc eszméihez hű, Kossuth Lajost Torinóban személyesen felkereső vörösmarti polgár emlékhelye a jövőben méltó körülmények között fogadhatja az emlékezőket. A síremlék a HMDK március 15-ei megemlékezésének egyik helyszíne is, ezért felújítása a helyi magyar közösség történelmi emlékezetének megőrzése szempontjából is jelentős.
Béni Izsák Ferenc a 19. század második felében élt Vörösmarton, gazdálkodó és kereskedő volt, aki a helyi közügyekben is szerepet vállalt, többek között részt vett a Polgári Olvasóegylet megalapításában. Neve elsősorban a szabadságharc és Kossuth Lajos iránti elkötelezettsége révén maradt fenn az utókor számára. 1885. március 9-én útra kelt, hogy az olasz városban, Torinóban száműzetésben élő egykori kormányzót személyesen is fölkeresse.
A látogatás történetét Baranyai Júlia Vízbe vesző nyomokon című könyve is megörökítette. A szerző Béni Izsák unokáinak elbeszélése alapján fölidézte, hogy egy nótázással töltött mulatozás alkalmával ébredt föl benne ismét a szabadságharc emléke, és akkor határozta el, hogy meglátogatja az általa nagyra becsült Kossuth Lajost. A torinói találkozás emlékét egy dedikált fénykép őrizte, amely később Baranyai Júliához került, majd a róla elnevezett helytörténeti gyűjteményben állították ki. A fotó a szerb megszállás idején, valószínűleg 1991 őszén, a gyűjtemény kifosztásakor eltűnt. Béni Izsák története azonban a fönnmaradt írásos emlékeknek és családi sírboltjának köszönhetően tovább él.
A víz szalad, a (sír)kő marad…
Az obeliszk formájú sírkő 1897-re keltezett fölirata szerint Béni Izsák Ferenc az 1895-ben épített családi sírbolt használatát száz évre, 1995-ig rendelte el. Ezt követően a sírtáblákat a sírboltba kellett volna helyezni, a bejáratot befalazni, a felszíni emlékeket pedig eltávolítani. A sírbolt körüli, 600 négyszögöles földterületet a református egyháznak szánta. A rendelkezésben foglaltak azonban nem valósultak meg: a síremlék ma is ott áll a vörösmarti határban, és ahelyett, hogy eltűnt volna a felszínről, a kis magyar közösség büszkeségre okot adó múltjának egyik kézzelfogható emlékkövévé vált. Most, a fölújításnak köszönhetően, ismét méltó állapotban őrzi Béni Izsák Ferenc emlékét, és a március 15-ei megemlékezések egyik helyszíneként a szabadságharc örökségének továbbadását is szolgálja.
Újabb állomása ez a magyar emlékhelyeket felújító programnak
A felújított síremlék átadását Magyarország eszéki főkonzulátusa, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége (HMDK) és a vörösmarti Baranyai Júlia Magyar Kultúregyesület szervezte. Az ünnepségen Magdó János, Magyarország eszéki külképviseletének az első embere, Jankovics Róbert, a horvátországi magyarok parlamenti képviselője, a HMDK elnöke, valamint Varga György helybéli lelkipásztor mondott beszédet. Az esemény hangulatát a helyi iskola egyik diákjának, Heinrich Alicia Bella Victoriának az éneke tette még ünnepélyesebbé.
Magdó János beszédében köszönetet mondott mindenkinek, aki a fölújítás megvalósítását segítette, felidézte a sírban nyugvó család tagjainak sorsát is, majd hangsúlyozta, Béni Izsák Ferenc emléke megérdemli a figyelmet, a síremlék pedig fontos jelképe lehet a magyarságtudatnak és a hazaszeretetnek.
Jankovics Róbert a felújítás céljáról beszélt a helyszínen, lapunknak nyilatkozva pedig arra hívta föl a figyelmet, hogy az elmúlt években több, az 1848–49-es forradalomhoz és szabadságharchoz kapcsolódó emlékhelyet sikerült felújítani, illetve kaptak méltó környezetet a Drávaszögben és a tágabb térségben. Példaként említette Ács Gedeon csúzai síremlékét, a Damjanich János emlékére állított stazai emlékművet, valamint Knézich Károly nagygordonyai emlékhelyét. Mint mondta, a történelmi örökség megőrzése közös feladat, az emlékhelyeknek a következő nemzedékek számára is hozzáférhetőknek és értelmezhetőknek kell maradniuk.
Az átadón szó esett a síremlék megközelíthetőségének javításáról is, amit a Hercegszőlősi járás vállalt magára, így a jövőben az időjárási körülményektől kevésbé függ majd a helyszín felkeresése. Ez különösen fontos a március 15-ei megemlékezések szempontjából.
A fölújított síremlék átadásával egy olyan vörösmarti polgár emléke került ismét méltó környezetbe, akinek személyes története a helyi közösség múltját a magyar szabadságharc nagy alakjaihoz kapcsolja. A koszorúzással zárult ünnepség egyúttal azt is kifejezte, hogy a történelmi emlékhelyek megóvása és a hozzájuk kötődő hagyományok továbbadása a közösség jövője szempontjából is fontos.
