Klára és Olga nagyon jó barátnők voltak. Egy utcában laktak, együtt jártak iskolába, és nyolcadikig padtársak is voltak. El sem tudták képzelni az életüket egymás nélkül. Kedvenc játékuk a papírbabázás volt. Minden házi feladatot együtt írtak, és a legjobb tanulók is voltak. Érettségit is együtt tettek, nagy sikerrel. A főiskola mégis elválasztotta őket, külön-külön városban lettek kollégisták, de a hétvégeken nagyot buliztak. Egy ilyen kiruccanáskor találkoztak Csabával. Nagyon helyes fiú volt, és a lányoknak nagyon megtetszett. Klári szerencsésebb lett, mert Csaba őt választotta. Olga először érzett csalódást a barátnője iránt. Féltékenyen húzódott félre, hiába volt ő is őrülten szerelmes Csabába. Abba is maradtak a hétvégi találkozók, Olga inkább haza sem ment, a tanulásba rejtette a fájdalmát. Két év elteltével hallotta, hogy Klára és Csaba összeházasodtak. Ő még mindig „lánykodott”, mert sehogy sem tudta feldolgozni Csaba iránti érzelmeit.
Évekig nem hallottak egymásról. Olga a főiskola befejezése után kapott egy jó munkalehetőséget, és letelepedett a már megszokott városban. Magányosan éldegélt az albérleti lakásában, és úgy érezte, mindent megteremtett, amit kitűzött célul, csak éppen nem talált megfelelő társat.
A gyermekkori élmények már halványultak az emlékeiben. Végre eljött a július és a megérdemelt szabadság. Elhatározta, hogy hazautazik a szüleihez, és ott fog megpihenni. Ritkán járt haza, nem akart Klárával összefutni, akinek már két gyereke is volt. Már nem is haragudott a barátnőjére, hiszen ő ártatlanul fogadta Csaba figyelmességét, nem sejtve, hogy Olgának ezzel csalódást okoz.
Ezekben a nyári napokban mégis elkerülhetetlen lett a találkozás. Klára rajongó szeretettel ölelte magához Olgát, aki számára pótolhatatlan barátnő volt. Nem is rejtette előle családi boldogságát, mesélt a gyerekekről, a csodálatos férjéről, azt remélte, hogy Olga is örülni fog a sikeres házasságának.
Meg is hívta, hogy töltse velük a nyarat, éppen a tengerre készülnek, és ő is kényelmesen elfér velük. Olga úgy érezte, hogy érzései már a régmúlté, miért ne csatlakozna hozzájuk, úgyis régen volt már nyaralni. Klára pedig mégis a legjobb barátnője volt, nem hagyhatja, hogy egy közönséges idegen közéjük álljon. A Csabával való találkozás még egy kis csalódást is okozott. Nem volt már az a fiatal srác, aki annak idején megdobogtatta a szívét. Pocakos, szakállas, meglett férjjé változott. Olyanná, aki már elkényelmesedik a családi jólétben.
Gyönyörű apartmanban szálltak meg, és Olga szívélyesen segített Klárának az elhelyezkedésben. Miután önellátók voltak, a főzést is együtt oldották meg. Újra igazi barátság lángolt közöttük. A gyerekekkel sem volt gond, apuka sokat foglalkozott velük, a két barátnő pedig tiszta szívből élvezte a közös nyaralást.
Olgában egy kis szégyenérzet is felébredt, hogy hogyan engedhette meg magának, hogy ennyi időn keresztül csak magára gondolt. Pedig Klára boldogságának kellett volna örülnie. Most látta be igazán, hogy a barátság igazi csoda, ami múlhatatlan. Próbálta elfelejteni, hogy valaha is vonzódott Csabához, ezt a titkát örökre ki akarta tépni az emlékezetéből. Önfeledt, boldog nyaralásuk volt. Ő is örült Klára családjának, és megfogadta, hogy többet soha semmi nem tépheti szét Klárával való barátságát.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
