Csupán a jéghegy csúcsát jelzi, hogy hétfőn Szlovénia közölte, anyagi okok miatt bezárja több külföldi nagykövetségét és konzulátusát: mindez azoknak a súlyos gazdasági, pénzügyi és belpolitikai gondoknak a következménye, amelyeket évek óta megoldatlanul görget maga előtt a kis alpesi ország.
Szlovénia a leggazdagabb volt a néhai Jugoszlávia tagköztársaságai között: a függetlenné válás után 13 évvel csatlakozott az Európai Unióhoz, majd 2007-ben az euróövezethez is. A kétmilliós szlovén nép méltán volt büszke az elért sikerekre – ma viszont az EU egykori mintadiákja megroggyant bokszolóhoz hasonlít. A kormányfő ellen per folyik korrupció vádjával; a munkanélküliség rekordokat dönt; a bankok a csőd szélén tántorognak; a katolikus egyházat pénzügyi és szexbotrányok rázzák meg; a kormányra fájdalmas szerkezeti reformok végrehajtása vár, amely a maradék népszerűségét is fölemésztheti.
Júliusban az ország legnagyobb bankját 380 millió eurós tőkeinjekcióval kellett megmentenie a kormánynak. A hitelminősítő intézetek leminősítették Szlovénia bonitását. A kényszerű takarékossági lépések egyikeként a kormány 7,5 százalékkal csökkentette a közalkalmazottak fizetését. Az államadósság elérte a hazai össztermék (GDP) 50 százalékát. Ezt ugyan sokan irigyelhetik az euróövezeten belül, ám gondot nem az abszolút szám, hanem az adósság növekedése okoz. 2008 óta ugyanis az arány megkétszereződött.
Ennek oka nem csupán a világméretű válság, amely egyébként súlyosan érinti az exportorientált szlovén gazdaságot. Az eladósodás megugrásához politikai hibák is hozzájárultak. 2009-ben például az akkori (szocialista) kormány 10 százalékkal emelte a közszféra dolgozóinak a bérét. Mivel a nyugdíjak és a szociális juttatások a bérekhez vannak kötve, ezek a kiadások (és velük az infláció) azonnal a magasba szöktek. Az államháztartás hiánya a GDP 2 százalékáról 6 százalékra nőtt. Ljubljana kénytelen volt külföldi források után nézni, hogy finanszírozni tudja a deficitet.
Szlovénia hiteligényét illetően meglehetősen bizonytalanok a szakértők. Ennek oka a tőkehiányos bankszektor, amely az ingatlanpiaci buborék kipukkadása óta egyre növekvő mennyiségű bedőlt hitellel küzd. Senki nem tudja pontosan, milyen mélyen kell az államnak a zsebébe nyúlni ahhoz, hogy szilárd alapokra helyezze a bankszektort. A többszöri tőkeinjekciók alig javítottak a helyzeten, főleg azért, mert a bedőlt hitelek aránya gyors ütemben emelkedik: az idei első félévben például 43 százalékkal nőtt a tavalyihoz képest. A kormány 6 milliárd euróra becsüli a rossz hitelek összegét, ami a GDP 17 százalékát teszi ki.
Az utóbbi két évben jelentősen romlott Szlovénia nemzetközi megítélése, amihez az is hozzájárult, hogy az egymást követő kormányok képtelenek voltak orvosolni az ország strukturális problémáit – mutatott rá a Neue Zürcher Zeitung. Az egyik nagy probléma a hatalmas deficittel küzdő nyugdíjrendszer, a másik az agyonszabályozott munkaerőpiac. A nyugdíjak terén évek óta ketyeg a demográfiai bomba. A járulékfizetők és a nyugdíjasok aránya 2005 és 2011 között folyamatosan romlott. Ráadásul 2015-től a friss nyugdíjasok számának még gyorsabb növekedésére van kilátás. A kormány terve szerint a jövőben nem az életkor, hanem a munkában töltött évek képeznék a nyugellátás számításának az alapját. Teljes nyugdíjat csak az kapna, aki legalább 40 évet ledolgozott, és elérte a 60 éves kort. (Jelenleg a férfiak 58, a nők 55 évesen mehetnek nyugdíjba.) Akinek nincs meg a 40 szolgálati éve, az csak 65 évesen vonulhatna nyugdíjba.
A reform a kormányok körmére ég, ám a „vox populi” eddig rendre megakadályozta, hogy lépjenek a gond orvoslása érdekében. Szlovéniában csupán 40 ezer aláírás szükséges egy népszavazás kiírásához, így a fájdalmas reformok sorra elbuktak a nép akaratán. Legutóbb tavaly júniusban rendeztek referendumot, amelyen „elvérzett” az akkori kormány nyugdíjreformja. Ez a népszavazás volt az első szög a baloldali koalíció koporsójában – jegyzi meg a The Economist.
A merev munkaerőpiac is hatalmas gondot jelent Ljubljanának, illetve a munkaadóknak. A törvények ugyanis túlzottan védik a munkavállalókat. A gazdasági helyzet romlására a munkaadók csak nehezen reagálhatnak rugalmasan, mivel igen nagy végkielégítést kötelesek fizetni az elbocsátott dolgozóknak. Akit ennek dacára elbocsátanak, azt pedig nem igazán ösztönzi új munkahely keresésére az a csekély különbség, amely a munkanélküli segély és a várható új bére között van.
A februárban hatalomra került konzervatív kormány tervet dolgozott ki a nyugellátás és a munkaerőpiac átalakítására. Mindkét reformot népszavazásra bocsátja Janez Janša miniszterelnök, aki ellenzéki vezérként vehemensen ellenezte a baloldali kormány reformterveit, és – a szakszervezetekkel karöltve, valamint a parlamentben folytatott merev obstrukciós politikával – meghiúsította azokat. Az utóbbi egyedüli célja a Borut Pahor vezette baloldali kormány megbuktatása volt.
A szlovén politika spektrum jobb- és baloldalra történő felosztásának nincs sok értelme – írta a Neue Zürcher Zeitung. Minden pártra ugyanis a „szocialista felfogás” a jellemző, amelynek központi eleme az állam mint vállalati tulajdonos istenítése. Ha tehát Jansa most az állami cégek privatizálását sürgeti, az azt jelenti, hogy az állam a jövőben beérné az adott vállalat részvényeinek 25 százalékával plusz egy darabbal, ami megkerülhetetlen kisebbségi részvénypakettet jelent. Az állam teljes kivonulása a tulajdonosok köréből – és ezzel a vállalati döntésekre gyakorolt állami befolyás maradéktalan feladása – továbbra is gyanús dolognak számít Janša és a legtöbb szlovén politikus szemében.
Forrás: Szlovénia: mintadiákból bukdácsoló nebuló
{fcomments}
