Szúnyogirtásra várva a Bellyei járásban

147

Kezd elviselhetetlenné válni a szúnyoginvázió a Kopácsi-réthez közeli településeken, így mindenki abban reménykedik, hogy megkezdik a kis vérszívók irtását. A Bellyei járás idei költségvetésében 300 ezer kúnát irányoztak elő erre a célra, a települések vezetői is kérték már a szúnyogirtást, amelynek a kezdete most egyedül az elöljáró asszonytól függ, neki kell engedélyeznie a munkát.

Tavaly a szárazságnak köszönhetően nem kellett szenvednünk a kis vérszívók miatt. A szakemberek úgy vélik, hogy elszaporodásuknak most is az időjárási körülmények kedveztek: az eső, a hirtelen felmelegedések, a folyók ingadozó szintje ugyanis mind-mind a rovarok „malmára” hajtják a vizet. Ezért az elmúlt napokban már szinte elviselhetetlenné vált a szúnyoginvázió a Kopácsi-rét melletti településeken.
Mivel a legtöbb ember a hőség miatt igyekszik a nappalokat a lakás vagy az irodahelyiségek hűs falai között tölteni, a késő délutánokat és az estéket szívesen töltené a szabadban, ha tehetné, hiszen a szúnyogok inváziója miatt ez szinte lehetetlenné vált, illetve csakis szúnyogriasztóval, krémekkel felszerelkezve tartózkodhatunk „házon kívül”. Hogy a Bellyei járásban miért nem kezdték meg az irtásukat, arról Cickai Csabánál, a járás elöljáró-helyettesénél érdeklődtünk.
– A járási tanács 300 ezer kúnát hagyott jóvá idei költségvetésében szúnyogirtásra. Mi, a tanács HMDK-s képviselői és polgármesterei, úgy látszik, hiába kérjük az elöljáró asszonyt a „hadművelet” elrendelésére, szerinte még nem időszerű az intézkedés. Lehetséges, hogy annak, aki nem a járás területén, hanem például Eszéken él, nem időszerű, de egy olyan járásban, amelybe akár hetente több száz turista érkezik, és az itt élők szeretnék, ha a jövőben is érkeznének, igenis időszerű lenne már a szúnyogirtás, és erre a mostani időjárás tulajdonképpen a legmegfelelőbb – mondta Cickai Csaba.

 

Kiket „szeretnek” a szúnyogok?

Vannak, akiket szinte megesznek a szúnyogok, míg másokat mintha láthatatlan burok védene a vérszívóktól. Ez a kérdés a kutatókat is régóta foglalkoztatja. 1951-ben mutatták ki először, hogy egyes szúnyogfajok a csecsemőket és a gyermekeket ritkábban csípik meg, mint a felnőtt férfiakat. Később az is kiderült, hogy e rovarok a testtájak között is válogatnak, mert a kézfejet gyakrabban választják, mint a kart (persze amelyik szúnyog igazán éhes, az nem válogat).
Vannak nemi különbségek is, mert a szúnyogokat a férfiak bőrének illata jobban vonzza, mint a nőké, sőt a szúnyogok nők iránti vonzalmát a menstruációs ciklus is befolyásolhatja. 1966-ban a tudomány végre igazolta azt, amire Matula bácsi a Tüskevárban már korábban is utalt, nevezetesen, hogy egyeseket tényleg feltűnően békén hagynak a szúnyogok (mint őt magát). Később a kutatók kimutatták, hogy az izzadtságban valóban vannak olyan anyagok, amelyek vonzzák a szúnyogokat, és ezek egy részét a bőrfelszínen élő baktériumok állítják elő. A szúnyogokat emellett vonzza a kilélegzett szén-dioxid is. Feltételezik, hogy ezen alapul az egyszerű gyertyák szúnyogtámadásokat csökkentő hatása: a gyertya égése során ugyanis szén-dioxid termelődik, csakúgy, mint az emberi testben zajló biológiai, lassú égés során. A gyertya szén-dioxidja pedig eltérítheti a szúnyogokat. Ezt a hatást szokták különféle illatanyagokkal fokozni.
A mozgás és a sötét színű ruha szintén előnytelen. Ha mindezt összefoglaljuk, akkor „szúnyogszemmel” a nagydarab, középkorú, fekete ruhába, ezen belül régen mosott mackóalsóba öltözött, verítékben úszó és nagyokat fújtatva kocogó férfi tekinthető ideálisnak, szemben a fehér lepelbe burkolt, higiéniára érzékeny, lassú anyagcseréjű, meditáló fakírral.
Az is bebizonyosodott, hogy a szúnyogok az evolúció során tökéletesítették azt a képességüket, hogy megtalálják a lehető legjobb gazdát. És hogy mi a vonzó számukra? A feltételezések szerint a B-vitamin és a koleszterin, ezeket a vegyületeket ugyanis nem képesek szintetizálni. Így általában azokból szívnak vért, akiknek szervezetében sok van ebből a két anyagból.