„Azért gyorsaságot elkezdett dolgunkban, Végig megmaradást mi hivatalunkban, Szorgalmatosságot s hűséget tisztünkben, Egymás-szeretetet plántálj életünkben.”
(Sztárai Mihály)
Lábadiné Kedves Klára gyermekkorát Darócon töltötte. A rét melletti dörömbön álló iskolaépület – a hatalmas hárs- és gesztenyefák közelében – számára az otthont és a biztonságot jelentette. Tavasszal, nyáron előszeretettel csatangolt a füzesei között, barkócát szedett, bújócskázott. De a szórakozás télen volt az igazi, amikor vadvizei befagytak, tükörjég képződött, ott csúsztak legjobban az összetákolt fakorcsolyák, az iskoladörömbön meg a szánkók. Kétféle hangot őriz magában: a téli szánkózások alatti nevetésekét meg a kopácsi kirándulások lubickolásainak semmivel sem összehasonlítható vízcsobbanásait. Az igazi közösségi élet azonban a daróci iskolában folyt. Sohasem volt magányos, mintha sok testvér vette volna körül, öccsével elvegyültek közöttük. Öt és fél éves korában már elsős volt. Édesapja csak feltételesen engedte meg, hogy bent maradjon az óráin, a betűszomj mégis olyan erős volt benne, hogy ottragadt. Ugyanilyen örömmel és szeretettel járt a laskói templom melletti, nagyon hangulatos régi központi iskolába, a felső tagozatra. Itt olyan színvonalas volt ott az oktatás, hogy mindenki boldogult a különböző középiskolákban.
A szülői példa és a gyerekek szeretete miatt lépett a pedagógusi pályára
Valószínűleg a szülői példa és a gyermekek közelsége, szeretete tette természetessé számára, hogy a szabadkai tanítóképzőben tanuljon tovább. Ott azonban majdnem belehalt a honvágyba, csak az a tudat tartotta Szabadkán, hogy még jobban megismerheti a gyermekek lelkivilágát, a módszereket, amelyekkel könnyen és gyorsan taníthatja őket. Az említett betűszomj, az irodalom szeretete (a daróci könyvtár minden könyvét ismerte) vitte tovább Újvidékre, a Magyar Tanszékre. De ott is csak a főiskola befejezésig maradt, hogy minél előbb visszatérhessen a laskói iskolába – tanítani. Mindenkor a fia és a tanulói előmenetelét tartotta a legfontosabbnak, utána következett csak a helytörténeti és a néprajzi gyűjtés. A gyűjtőutakra is elvitte őket magával, szívesen mentek. A férje, aki a Bácskaságból követte, beleszeretett a vidék művelődéstörténetébe, és örökre foglyul ejtette. Míg ő minden néprajzi témát szívesen gyűjtött, riportalanyom a népdalok, népballadák, mondák mellett a gyermekéletet és műfajait kutatta a legszívesebben. A folklórműfajok szeretetét nagyanyjától, Győr Irmától örökölte. Tőle gyűjtötte a legarchaikusabb népi gyermekjátékokat és balladákat, a Sztárai Mihály Önképzőkör tagjaival pedig megtanította őket. Nagy örömére több pedagógus tanítványa ma is folyamatosan átörökíti a kicsinyekre. Számukra írta meg a Barkócakoszorút, mely játékszereket, illetve a Gyingyet-gyöngyöt asszonyának című könyvet, mely mondókákat, gyermekjátékokat tartalmaz.
A szülőföld ellenállhatatlan vonzereje
A szülőföldet sohasem akarta elhagyni. Még a háborús viszonyok közepette is kitartott egy tanévig, de nem tudta elviselni, hogy bántották a tanítványait. Az anyaországban nem sikerült magyartanárként elhelyezkednie. Sok-sok fiatal életét segítette a gödöllői egyetem tanulmányi osztályán, ahol mindennap estig dolgozott. Ezt a nagyon nehéz, inkább hivatalnoki munkát csak úgy lehetett elviselni, hogy a hallgatóktól rengeteg szeretetet kapott. És tudta, hogy hét végén vagy rövid szabadságai idején visszatérhet kedvenc néprajzi témáihoz. Közvetlenül áttelepülésük után megírta az Ördög a Drávaszögben című tanulmányát, melyben a gyermekijesztőket dolgozta fel. A népművészet, a népköltészet szerelmeseinek a Budapesti Művelődési Központban feldolgozta a Dráva mente népi játékait, melybe a szlavóniaiakat is beválogatta. Tartozást rótt le, amikor a teljes gyermekéletet dolgozta fel, így született meg a Napfény volt a ringatója kötete, kisunokája világra jöttének évében, 2000-ben. Neki ajánlotta a könyvet, és amint felcseperedett, neki is megtanította a mondókákat, gyermekjátékokat. Majd összeválogatta a történelmi Baranya találós kérdéseit a Móra Ferenc Könyvkiadónak, mely két kiadást is megért. Nagy öröm volt számára, hogy megírhatta férjével gyermek- és felnőttkora egyik legkedvesebb színhelyének, Darócnak a könyvét.
Nyugdíjas évek
Már Katona Imre tanár úrral elkezdték, és férjével együtt hosszú évek óta folyamatosan szótárba gyűjtik a vidék tájszavait. Jelenleg a szótár mellett a legkedvesebb témája a vörösmarti Novák Olga, a legelső református lelkésznő élete.
Klárika tanárnő több mint két éve nyugdíjas. Szerette volna a pályáját a laskói iskolában befejezni… Ha még egyszer taníthatna, sokkal játékosabban, de mindenkor következetesen adná át az ismereteket. Húsz évig volt a laskói iskola magyartanára, a falu művelődési életének segítője. Régen sem rohant az órák után haza az iskolából (hetente játszottak gyermekjátékokat a futballpályán meg a tantermekben), de most még többet lenne együtt a gyerekekkel. A háború kitörése előtti években kezdte megindítani a horvátországi magyarság honismereti mozgalmát. Össze is gyűltek néhányszor pedagógusokkal, tanítványokkal, és szülőföldünk múltját kutatták: előadásokat tartottak és kirándultak. Az asszimilációba nem lehet belenyugodni, ennek megakadályozására a tanárnő szerint a gyermek nevelése és a vele való foglalkozás állandó készenlétet és szeretetet igényel. Anyanyelvünket és kultúránkat szeretni és megszerettetni kell, ugyanis csak általa lehetünk igazán azok, akiknek Teremtőnk szánt bennünket.
