A horvát honvédő háború hegyháti magyar áldozatainak emlékére minden novemberben szentmisét tartanak a dályhegyi katolikus templomban. Most vasárnap is itt gyűltek össze a megemlékezés résztvevői, a kétnyelvű szertartás után koszorúkkal és mécsesekkel indultak a temetőbe, a helyi kisebbségi önkormányzat által emeltetett emlékműhöz, ahol felidézték a szomorú eseményeket.
Miután az úgynevezett jugoszláv néphadsereg és a szerb önkéntesekből álló alakulatok elfoglalták Erdődöt (Erdut), a helyi horvátokat, magyarokat és az összes nem szerb nemzetiségűt vagy elzavarták, vagy legyilkolták. Üres házaikba szerbek költöztek.
1991 novemberétől 1992 februárjáig brutális gyilkosságok sora következett, összesen 37 civilt öltek meg.
1991. november 9-én Arkan egységei és a helyi szerbekből álló alakulatok 12 horvát és magyar embert gyűjtöttek össze Erdődön, Dályhegyen és az Erdődi-hegyen, majd Erdődre, az úgynevezett vizsgálati központba hurcolták őket, ahol a következő napon mind a 12 személyt kivégezték. A 12 áldozatból nyolcat a szlavóniai Ćelije faluban találtak meg, egyet a dályhegyi határban, hármat pedig egy borovói kútban. Néhány nappal később letartóztattak és kivégeztek további három civilt, akik közül az egyik az előző napokban megölt magyarok rokona volt, és érdeklődni mert az elhurcoltak sorsa felől.
Decemberben újabb személyeket tartóztattak le és végeztek ki. A brutális gyilkosságok folytatódtak 1992 februárjában is. Július 3-án pedig letartóztatták az 1937-es születésű Szénási Máriát, aki érdeklődött családja tagjainak a sorsáról. Őt is kivégezték, holttestét később egy elhagyatott kút alján találták meg Dályhegyen.
– A járás összes települése megszenvedte a háborút, mindenhol voltak halálos áldozatok, családok mentek tönkre, ezt a sebet örökre magán viseli közösségünk – nyilatkozta lapunknak Hugyik Imre, a dályhegyi Petőfi Sándor Kultúregyesület vezetője.
A szomorú emlékek felidézése után sorra helyezték el az emlékezés koszorúit, a dályhegyi lakosok és civil egyesületek képviselői mellett Jankovics Róbert parlamenti képviselőnk, Gárdos Béla eszéki magyar konzul, Jugoslav Vesić, az Erdődi járás elöljárója és Prosszer Horvatin Szanella, a HMDK titkára hajtottak fejet az áldozatok emléke előtt.
– A dályhegyi megemlékezés magyarságunk legszomorúbb napjait idézi, a háború első két évében csak azért gyilkolták le az embereket, mert magyarok voltak – mondta lapunknak Jankovics Róbert, hozzátéve, Dályhegy mellett Vukováron és Szentlászlón is a honvédő háború magyar vértanúi előtt hajtottunk fejet az elmúlt napokban, emlékezve arra, mekkora áldozattal járult hozzá magyarságunk a független Horvátország létrejöttéhez.
