Vidékünkön a szőlőművelés és bortermelés a mindennapi életben és a gazdaságban egyaránt fontos szerepet játszott régen és ma is. „Azért régen más világ volt” – tennék hozzá nagyapáink, ha összehasonlítanák saját korukat a mai viszonyokkal.
Míg ma a baranyai szőlőültetvényeken néhány nagygazda osztozik, régen sok kistermelő szorgoskodott a nap alatt, hogy megtöltse pincéjét.
A hegyaljai falvakban szinte minden család művelt szőlőt, még ha csak néhány holdnyi területen is.
Az összes leszüretelt termésből bort készítettek, ami elfért a kis, háztáji pincében. Nem ültettek olyan sok szőlőfajtát, mint manapság, nem használtak ennyiféle növényvédő szert, és, mivel kis szőlőbirtokokat műveltek, nem volt szükségük különféle mezőgazdasági gépekre, melyek egy vagyonba kerülnek. A pincei munkákat is el tudták végezni a legalapvetőbb felszerelésekkel. Ebből kifolyólag nem kényszerültek sem kölcsön, sem támogatás igénylésére.
A bort folyóborként árulták, nem pedig minél feltűnőbb címkékkel ellátott palackban, hogy a vásárló azt válassza a boltban a tengernyi kínálatból. A régiek szótárában nem szerepelt a marketing, amelynek a területén ma a legnagyobb csatákat vívják a bortermelők (is), hogy minél több fogyasztót vonzzanak magukhoz.
Nem reklámozták pincészetüket a médiában, és nem jártak fesztiválokra standolni. Nem is volt rá szükség, hiszen a bort így is el tudták adni, és megélhettek belőle. Volt rá példa, hogy a pénz nem is játszott szerepet az üzletben – a kopácsiak cserekereskedelmet folytattak a csúzaiakkal: halat adtak borért.
A legtöbb háznál értettek a borkészítéshez, a szakértelmet követelő kultúra apáról fiúra hagyományozódott, és a gyerektől a nagyszülőig mindenki valamilyen módon kivette a részét az egész éves munkából. Nemcsak együtt dolgoztak, hanem együtt is ünnepeltek. Erre adtak alkalmat a szüret utáni mulatságok, a Márton-napi újborkóstolás és a Vince-nap.
Az ezekhez a napokhoz fűződő hagyományok ma is élnek a Drávaszögben. A Vince-nap a múlt vasárnapra esett, melynek alkalmából idén is sok pincészet várt vendégeket hétvégére. A legtöbb helyen szűkebb társaságban borozgattak és sütötték a kolbászt, szalonnát. Mások viszont komoly programmal készültek: a borkóstoló mellé bográcsos vacsorát kínáltak, élő zenével fogadtak népes csoportokat.
Hatalmas igény mutatkozik az ilyesfajta programokra. Népszerűek a borkultúrára épülő rendezvények, fesztiválok.
A borfogyasztás ma reneszánszát éli, nemcsak az idősebb korosztály, de a fiatalabbak körében is.
És ennek örülhetünk, mert amellett, hogy a baranyai, szlavóniai bortermelőknek hasznuk származik belőle, felélénkül vidékünk idegenforgalma, gazdasága is.
De ha már a bor-, a falusi- és élményturizmusban rejlő gazdasági potenciál kiaknázására újra „divatba hozták” ezt az ősi italt, úgy gondolom, egy igazi borbarátnak tudnia kell, mennyi munka, tudás rejlik egy-egy pohár minőségi nedűben.
