A „BŰNÜK” AZ VOLT, HOGY A HMDK-HOZ TARTOZTAK!
A következő hetekben azon 14 (HMDK-s) horvátországi magyar szervezet vezetőjével beszélgetünk, amelyeket 2012-ben – teljes mértékben ok nélkül – kizártak a zágrábi Kisebbségi Tanács támogatási rendszeréből, semmibe véve azt a tényt, hogy ezek az egyesületek több évtizedes múlttal rendelkeznek, és szorgalmasan dolgoztak magyarságunk megmaradásáért. Működésükkel és az állami támogatások felhasználásával kapcsolatban soha semmilyen kifogás ellenük fel nem merült, mégis lenullázták őket. Sója Dénes, a horvátországi magyarság akkori parlamenti képviselője a Kisebbségi Tanács tagjaként szó nélkül tudomásul vette a tragikusnak nevezhető fordulatot, mi több, szavazatával támogatta azt, hogy ezek a magyar egyesületek egyetlen lipa támogatást se kapjanak az országos Kisebbségi Tanácstól. Az egyesületek egyetlen bűne az volt, hogy a HMDK-hoz tartoztak.
„Hosszú évek után most végre bátrabban tervezhetünk”
A napokban lezárult a zágrábi Kisebbségi Tanács pályázata, így szervezeteink az elmúlt időszakot pályázatírással töltötték. Déra Kornélia, a laskói Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesület elnöke is pályázott. – Hosszú évek után most végre bátrabban tervezhetünk – mondja Kornélia, aki szerint egy nagyon nehéz időszak van az egyesület mögött, különösen arra nem emlékszik szívesen, amikor Sója Dénes volt parlamenti képviselő is megszavazta azt, hogy megvonják a nagy múltú egyesülettől az állami támogatást, ez csak a tagok kitartásának köszönhetően nem volt végzetes számukra.
A laskói Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesületet éveken keresztül büntette a Bellyei járás, ugyanis költségvetéséből mindössze évi ezer kúnára tartották méltónak őket, de akkor legalább számíthattak a Kisebbségi Tanács anyagi támogatására, és így működni tudtak.
– Ma is felháborodva gondolok vissza a zágrábi Kisebbségi Tanács 2012-es döntésére, amikor egy tolvonással elvették tőlünk a támogatást. Nem tudjuk, hogy mi volt a cél ezzel.
Egy magyar kisebbségi képviselőnek azt kellett volna szem előtt tartania, hogy egy nagy múltú és hosszú évek óta jól működő művészeti csoportot, énekkart és népi tánccsoportot tömörítő egyesületről volt szó. Számos itthoni és határon túli eseményen öregbítettük településünk hírnevét, ezzel a horvátországi magyarságét is. A számunkra majdnem végzetes döntéssel, amely Sója Dénes akkori parlamenti képviselő jóváhagyásával született meg, mérhetetlen kárt okoztak a horvátországi magyarságnak is – fejtette ki Déra Kornélia.
Az 50-es évek elején alakult laskói Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesület 1999-ben szerveződött újjá, tagjai azóta töretlenül, még ilyen nehézségek mellett is dolgoztak. Először a vegyes kar kezdte meg a háborús években szünetelő munkát. Az évek során pedig a fiatalok éppúgy bekapcsolódtak a munkába, mint az idősek, és egyre többen érezték magukénak a kultúregyesület céljait: ápolni kultúránkat és nemzeti hagyományainkat, megőrizni a magyar identitást. A művészeti csoportok tagjai lelkesen látogatják a próbákat. Ott vannak minden ünnepségen, büszkén képviselik településüket.
– A HMDK támogatásának és tagságunk kitartó munkájának köszönhetően tudtunk máig megmaradni. Hosszú évek után most végre bátrabban tervezhetünk, és nem kell senkinek a bosszújától sem tartanunk – mondja Déra Kornélia.
Továbbra is a laskói művelődési élet legfőbb hordozói lesznek
Laskón mindig élénk kulturális élet zajlott. Az 50-es évek elején alakult meg a Petőfi Sándor nevét viselő művelődési egyesület. Abban az időben az amatőr színjátszás igencsak népszerű volt, a falu apraja-nagyja szerepelni akart. A 80-as évekig több darabot is színpadra állítottak, amit Baranya- és Szlavónia-szerte több településen is nagy sikerrel mutattak be. Az egyesület többéves előkészület és gyűjtés után 1981 decemberében megnyitotta a hajdani iskola és tanítólakásból kialakított laskói helytörténeti és néprajzi gyűjteményt. A múzeum régi dokumentumok és használati tárgyak révén mutatta be a falu művelődéstörténetét, de megelevenedett az iskola története is. A Drávaszög egyik leggazdagabb gyűjteményével dicsekedhetett az egyesület, amelyet a háborús években (1991-97) jelentős kár ért. Az épületet pár éve a falu vezetése lebontatta, a gyűjtemény azóta a református templom karzatán porosodik.
Kevés az olyan amatőr magyar énekkar, amely olyan hosszú aktív tevékenységet tudhat maga mögött, mint a laskói. Mintegy négy évtizeddel ezelőtt, a laskói asszonyok kezdeményezésére alakult meg Ognjenović Kettős Zsuzsanna vezetésével, akit határon túli kulturális tevékenységéért Magyarországon a magyar kultúra lovagjává avattak, Horvátországból ő volt az első, aki ilyen elismerésben részesült. A háborús kényszerszünet után, az úgynevezett békés reintegráció után a kopácsi kórussal egyesült, és ma Alfalusi Vegyes Kar néven működik. Időközben pedig várdaróci tagokkal is kiegészült. Évente harminc fellépésük van, a horvátországi magyar ünnepi rendezvények állandó szereplői, de számos külföldi fellépéssel is dicsekedhetnek. Ma már nem csupán népdalok, népdalfeldolgozások, hanem egyházi énekek és alkalmi dalok is szerepelnek a repertoárjukon.
A kultúregyesület működteti az egykori falusi könyvtárat, könyvállományának a nagy részét sikerült megmenteni. Több nagysikerű rendezvény, könyvbemutató is fűződik az egyesület nevéhez.
Kornélia azt mondja, terveik az elmúlt években is voltak, de megvalósítani anyagiak híján nem mindegyiket tudták. Most sokkal derűlátóbb, mert tudja, hogy ezúttal egy olyan parlamenti képviselőnk van, aki a horvátországi összmagyarság érdekeit tartja szem előtt.
