A csúzai Csurman Krisztofer élete az állatok körül forog. Odahaza állattenyésztéssel foglalkoznak, két éve lovat is tart. Villámot az idei szüreti mulatságon talán már nyergelheti is. A jószágokon kívül most már a vadak közelében is egyre több időt tölt, különösen azóta, hogy a Hercegszőlősi Vadásztársaság tagjává vált.
Krisztofer igazi természetrajongó. Állatszeretetére nagy hatással volt otthoni környezete, hiszen családja mezőgazdaságból, állattenyésztésből él Csúzán. Tehenet, sertést, baromfit tartanak, saját fogyasztásra és eladásra is. A jószágokat a saját földjükön megtermelt takarmányból etetik.
Krisztofer bolti eladónak tanult a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központban. Eddig még nem sikerült elhelyezkednie szakmájában. Ha találna munkát, elvállalná. Ha nem, az se baj, hiszen szívesen gondozza a jószágokat.
Régóta szeretett volna lovat, ez az álma két évvel ezelőtt teljesült be. Villám, a fekete csődör héthónaposan került hozzá. Akkor még sok tanulás állt mindkettőjük előtt. Villámot be kellett törni, Krisztofer szintén akkor ismerkedett a lótartással. Ebben nagy segítségére volt az internet, de a csúzai lovászoktól, Fica Jánostól és Balog Sándortól is sokat tanult.
A patás állat, mely már ősidőktől fogva a barátunk, rendkívül sok törődést igényel. Nagy a mozgásigénye, nem lehet állandóan istállóban tartani. Etetni, tisztítani, vezetni, futtatni kell. Villámnak Krisztofer mellett kifogástalan lóélete van. Egyszer már részt vett vele a csúzai szüreti napokon, akkor még csak vezette, az idein talán már nyergelheti is. Már rendelkezik a szükséges felszereléssel is.
– Rendszeresen vezetgetem, futtatom a lovamat. A parkszerű Vízálló nevű falurészbe, a rétre és a „hegyre” szoktunk menni, de gyakran legeltetem is. Napi legalább négy órát foglalkozom Villámmal. Ennyi időm jut rá – mondta Krisztofer.
A zenélést sem hagyta abba, amit szintén bele kell szorítania a szabadidejébe. Szorgalmasan gyakorol billentyűs hangszerén, már bővebb repertoárral rendelkezik, mint amikor legutóbb írtunk róla a Képes hasábjain. Több fellépése volt már, zenélt születésnapokon, legutóbb egy halászléfőző versenyen mulattatott. Ami viszont most az érdeklődésének középpontjában áll, az a vadászat.
Középiskolás korában kezdett érdeklődni a vadászat iránt
– Amikor az eszéki magyar iskolaközpontban tanultam, sokat beszélgettem az iskola egyik szakácsával, Kettős Áron bácsival, aki szintén vadász. Sokat mesélt nekem az élményeiről, már akkor felkeltette az érdeklődésemet e tevékenység iránt – emlékezett vissza Krisztofer.
Így kezdődött. Aztán megtudta, hogy van vadászképzés Eszéken, s Csúzáról harmadmagával jelentkeztek a tanfolyamra. A háromhetes képzés elméleti és gyakorlati oktatást is magába foglalt, utána vizsga, és hamarosan egy ifjú és lelkes vadásszal bővült a Hercegszőlősi Vadásztársaság.
Rendszeresen részt vesz a vadásztársaság önkéntes munkáiban, a vasárnapi közös vadászatokon, de egyedül is vadászott már. Lelkesedését jutalmazta is a társaság: kapott vadászlest és egy kisebb erdőrészt, amelyet felügyelhet.
Nemcsak a társadalmi munka során mutatott lelkesedésével keltette fel a többi vadász figyelmét, hanem az első vadászati eredményeivel is – minden csoportos vadászaton ejtett zsákmányt. Többször lőtt fácánt és nyulat, eddig még csak apróvadakra volt lehetősége vadászni.
Arra az elejtett nyúlra a legbüszkébb, melyet csoportos vadászaton, negyven méteres távolságból sikerült leterítenie – eredményét vadásztársai is dicsérték. Nagyobb vadat eddig nem lőhetett, azt ki kell érdemelni.
– Mostanra már rendelkezem annyi „ponttal”, hogy elejthessem az első vaddisznót, így most erre összpontosítok. Rendszeresen figyelem az etetőt, eddig vaddisznónak még nyomát sem láttam a területemen. Szarvast és őzet már igen, arra viszont még egy ideig várnom kell, hogy ezekre lőhessek. Majd eljön annak is az ideje – mondja Krisztofer.
Szabadidejében legszívesebben a természetet járja, és az állataival foglalkozik. Egyedül is vadászik, de szívesebben vesz részt a vasárnapi csoportos vadászatokon. Jó társaságra, barátokra lelt a vadászok körében.
A vadásszá válás fontos határköve a keresztelő. Krisztofer már több apróvadat is ejtett, így már sor kerülhetett volna a beavatási ceremóniára. Ez eddig elmaradt, de ami késik, nem múlik.
Talán hamarosan sikerül elejtenie az első vaddisznót, és utána még sok szép trófeával, vadászélménnyel gazdagodhat.
{fcomments}
