Szinte nincs is olyan ország Európában, amely ne rendelkezne irigylésre méltó várakkal, kastélyokkal vagy kúriákkal. A legtöbb kelet-közép-európai országban ezeknek csak a kis hányadát használják múzeumként, nagy részük közhasználatban van, ahol kórházakat, iskolákat vagy egyéb intézményeket működtetnek. Így van ez Horvátországban is. A szakemberek úgy vélik, érdemesebb lenne őket idegenforgalmilag hasznosítani, így országunk akár a várak országa is lehetne.
Tizenkétezer év óta épít az ember. Épített környezetünk meghatározó részét örökségként kapjuk, pillanatnyi igényeinkhez és lehetőségeinkhez alakítjuk, majd az utánunk jövők gondjaira bízzuk. Az értékesebbek műemlékjegyzékekbe kerülnek, védettséget élveznek.
Horvátországban még mindig sok a leromlott állagú műemlék épület, mert a megmentésre érdemes objektumok helyreállítását és fenntartását különböző problémák gátolják. Itt leginkább a rendezetlen tulajdonviszonyokra kell gondolnunk, de a felújításra fordítható pénzforrások is hiányoznak. Holott ezek az ódon, több száz éves várak, kastélyok, kúriák világszerte egyre nagyobb turisztikai vonzerővel bírnak.
Pusztuló értékeink
Példáért nem kell messze mennünk, elég, ha csak körülnézünk a Baranya-háromszögben.
Dárdán található az Esterházy Kázmér báró tágas birtoka központjaként a 18. század második felében épült kastély.
Az építménynek korábban a Bellye Rt. volt a tulajdonosa, majd a nagyvállalat pár éve odaajándékozta a Dárdai járásnak. Horvátország ezen részének egyik legértékesebb és legrégebbi, s egyben védettséget élvező kulturális műemlékéről van szó, amely barokk és klasszicista stílusban épült. Külön vonzerőt jelent a kastélyt övező park és három közeli tavacska, az egyiken (Đola) egy fürdő- és szabadidőközpontot alakítottak ki. Az elmúlt években több elképzelés is szóba került a kastéllyal kapcsolatban. Ezek közül az egyik egy ötcsillagos szálloda terve, a másik egy képzési központé, amelyet az eszéki egyetemmel közösen alakítanának ki. A privatizáció céljából pályázatot is kiírtak, de vevők nem jelentkeztek. Közben a kastély, amely eddig is rossz állapotban volt, folyamatosan megy tönkre.
A bellyei Savoyai-kastély
A bellyei kastélyt Savoyai Jenő (1663-1736) herceg építtette a 18. század első harmadában. A feltételezések szerint az osztrák Johann Lucas von Hildebrand tervei alapján, aki a herceg híres bécsi palotáját, a Belvederét is megálmodta. A kastély a kisegítő és a gazdasági épületekkel nagy kiterjedésű, de viszonylagos alacsonyságával egységes építészeti képet mutat, és az ún. négyszárnyú kastélyok típusába tartozik. Már építésének idején divatjamúlt, reneszánsz-korabarokk szemléletet mutatott, ami azonban az Oszmán Császárság határvidékén továbbra is korszerűnek számíthatott. Egy árokrendszer övezi.
A nehezen megközelíthető kastélyban a herceg csak ritkán tartózkodott. A 19. század közepén a kastély körül egy nyolchektáros történeti parkot alakítottak ki. A parkból mára csak a kastély főhomlokzata előtti rész maradt meg.
A kastély a Horvát Erdészet tulajdonában van. A Bellyei járás vezetősége pedig már többször kinyilvánította, hogy hajlandó megvásárolni ezt a történelmi múltra emlékeztető épületet, amelyet aztán turisztikai célokra alakítanának át. Az értékét korábban 3,5 millió kúnára becsülték, a legfrissebb értékbecslés szerint pedig már csak 2 millió az értéke, az állaga viszont folyamatosan romlik, mert a felújítására semmit nem fordítottak.
Az említett két kastélyon kívül több száz hasonló sorsú épület van az országban, amelyeknek a megmentésére az idő múlásával egyre többet kell majd költeni.
{fcomments}
