A mai Daróc a valamikori római limes mentén épült fel. A települést már korai okleveleink név szerint megnevezik. Laskó és Bellye között félúton található.
A település nevét az évszázadok során kis eltéréssel többféleképpen használták és írták le. Daróc 1212-ben még Kopácshoz tartozott, s egyben baranyai várbirtok volt, melyről korabeli határleírás tanúskodik. Akkor egy 1264-es oklevélben Drauch formában használták nevét, mely azt igazolja, hogy IV. Béla elnéptelenedett állapotban Dénesnek és Istvánnak adta, s határát leíratta.
A 16. század derekán sanyarú idők jártak Darócon: a török feldúlta, majdhogynem pusztává tette. Lakosait talán a nádrengeteg, a rét átjárhatatlan sűrűsége óvta meg a kipusztulástól.
Amikor hanyatlani kezdett a török félhold, még akkor sem oszlottak el a zivatarfelhők a Drávaszög és Daróc fölül: Lotharingiai Károly herceg főparancsnoksága alatt ostromra készült Buda vára alatt az egész Európából gyülekező Szent Liga hadserege, de az elindult hatalmas felmentő török seregeket részben az ország e területéről élelmezték. A Drávaszögben, Daróc környékén is megkezdődött a rekvirálás, a török katonák fosztogattak, gyújtogattak, s a lakosság számára a menedéket újból a nádasok jelentették, ahova már nem merészkedett az ellenség. 1697-ben Savoyai Jenő a török feletti harcban szerzett érdemeiért többek között Várdarócot is ajándékba kapta I. Lipóttól. A bellyei domínium részeként 1736-ig maradt tulajdonában. Halála után a koronára szállt, majd a következő tulajdonosa a Habsburg-család lett.
A település neve
A név etimológiája bizonytalan, némelyek úgy vélik, hogy a daróc foglalkozásnevet jelöl: azokat a vadászokat nevezték így, akik vadbőrnyúzással, szíjhasítással és szarvlevétellel foglalkoztak. Legvalószínűbben a közeli Draucha, ma Darócának nevezett vízfolyásról kapta a nevét. A Daróc név egészen a trianoni békeszerződésig volt használatos. Ilyen alakban él a mai köznyelvben is. A 20. században a település nevéhez Vár- előtagot illesztettek. Némely nehezen elfogadható magyarázat szerint ez azzal kapcsolatos, hogy a falu egykor Baranyavár birtoka volt. Erről a népi tudás azt őrizte meg, hogy a Cseredombján, a település délnyugati részén elterülő határrészen valamikor török vár állott, amiről a falu nevébe is bekerült a vár szó.
Gazdasága
Lakói 1822-ben földműveléssel, halászattal, állattenyésztéssel foglalkoztak. A falu határa nehezen művelhető. 1859-ben 299 gazdaságot írtak össze. A halászat és a marhatartás is jelentős volt. A lakosság fő foglalkozása az 1950-es évek után kezdett megváltozni, sokan a környező mezőgazdasági vállalatokban és Eszéken kezdtek el dolgozni. 1970-től intenzívvé vált a konyhakertészet, a megtermelt portékát az eszéki piacon értékesítették.
Lakossága
A 17. századból származik a falu első népesség-nyilvántartása. Az 1696-os dicális összeíráskor mindössze 19 család lakta, s ez a kevés lélekszám a hódoltságot felszámoló harcoknak volt a következménye. Az átvonuló, a törököt kiűző és megszálló katonaság sokat kegyetlenkedett, ennek következtében például 17 család a biztonságosabbnak vélt Sepsén keresett menedéket. Ahogy megszűnt a veszély, visszaköltöztek, s fokozatosan növekedett a népesség. Legtöbben 1948-ban voltak: közigazgatási határán belül több mint 1200-an éltek. A szemmel látható fogyatkozás 1971 után indult el erőteljesebben. A könnyebb megélhetés reményében Eszék közelsége kicsábította falura a városiakat is. Talán ennek is köszönhető, hogy más településekkel összehasonlítva a lakosság csökkenése kisebb mértékű: 2001 és 2011 között mindössze 5,4%.
Oktatás
A 17. században már lehetett iskolája. A nevezetesebb oktatók közül Apostol János, Jókai Mór barátja, 1858-tól öt évet töltött el az iskolában. 1826-ban építettek új épületet, amely javításokkal 1879-ig szolgált, amikor új tágas épületet emeltek. Ez 1990-ig szolgálta a tanítást, majd új iskola és óvoda készült, amely ma a laskói központi iskola területi iskolájaként működik.
Vallás
Várdaróc népe 1527 körül reformálódhatott. Templomukat valószínűleg a katolikusoktól vehették át. Isten hajlékát 1812-ben kezdték újjáépíteni. Bővítésére 1867-ben került sor, akkor nyerte el mai külsejét. 1991-ben a gyülekezet száma 418 fő volt. Katolikusok ebben az időben 50-en voltak. A nazarénus felekezethez 13-an tartoztak.
