A 19. század második felében Baranyának ez a része mocsaras, vizenyős terület volt. Első lakosai a bácskai Bezdánból érkeztek, kubikosmunkával keresték meg betevő falatjukat. A Dráva mellett húzódó töltés földmunkálatait végezték. Az odaérkező kubikosok családtagjaikat is magukkal hozták, az uradalom házhelyeket biztosított számukra, s a szabályosan kimért területen 1865-ben épült fel Újbezdán Schaumburg-Lippe György herceg birtokán. Ezen kívül megélhetésükhöz egy hold földet is juttattak a letelepülőknek. Az 1864-es év végéig 35 család költözött át Bezdánból. Így keletkezett néhány év alatt e kis község, melyet az új lakosok régi hazájuk után Újbezdánnak neveztek el, és melyet közigazgatásilag a Beremendi körjegyzőséghez csatoltak.
Az első házak
Házaikat vesszőből fonták és több réteg sárral tapasztották be, vagy pedig tömött falból csináltak szoba-konyhás kis házakat, ahol két lépcsőn kellett lemenni a szobába. A házakhoz az épületfát az erdőből hozták ingyen, amit az uraság adott nekik. Se bognár, se kovács nem volt a faluban, ezért fából mindent saját maguk faragtak és közösen építettek. Szabadidejük nemigen volt, fáradhatatlanok voltak a vagyonszerzésben. Az első telepesek már vagyont hagytak az utódaikra, pedig amikor idejöttek, csak annyijuk volt, amennyit elhoztak magukkal. Földet nehezen lehetett venni, mert az uraság nem akart eladni, így a szomszédos Petárdán és Bolmán határában vásároltak földeket.
Erdélybe is eljártak az újbezdáni kubikusok
A munkások, amíg csak az idő engedte, eljártak dolgozni, nem csak a közeli vidékeken vállaltak munkát, hanem a Balaton környékén, Pest, Somogy, Zala, Fehér megyében is dolgoztak. Az I. világháború előtt a Pécsi Kultúrhivatal még Hódmezővásárhelyen, sőt Erdélyben is foglalkoztatta az újbezdáni kubikosokat, munkásokat, vasút és öntözőrendszer, konyhakertészeti öntözőrendszerek kialakításánál. Nem dolgoztak többet 10 óránál, és előre meghatározott bérük volt. Jobban kerestek, mint az akkori tanítók és jegyzők. Haladó szellemű munkások voltak. Ezt bizonyítja az is, hogy abban az időben naponta 50 Népszavát, 120 Világszabadságot, 20 képeslapot, 20 gazdasági lapot járattak a faluba. A napi posta 25-30 kg volt. A postát Beremendről hozták. Volt olyan ház, ahova 2-3 napilap járt. Érdekelte őket a hazai és a világpolitikai helyzet alakulása.
1904-ben 10 gazda aláírt egy váltót a kocsma megépítéséhez, amely jó befektetésnek bizonyult, mivel már 3 év múlva megtérült az összeg. 1949-ben alakult meg a földműves szövetkezet, 1952-ben pedig átalakult termelőszövetkezetté.
1963-ban volt a falu legnevezetesebb eseménye, mert ebben az évben kapcsolták be a villanyt. A falu száz éves fennállásának idején, 1964-ben, a faluban 50 rádió, 3 televízió, 2 villanytűzhely, több villanydaráló volt.
Oktatás
Sok gyerekes család települt itt le, pár év után iskolát is alapítottak. Megvettek egy házat a falu központjában, a mai iskola helyén, és Kispál Andrásra bízták a gyerekek tanítását. A gyerekek írni, olvasni és számolni tanultak. A tanítójuk 30 éven át vezette az iskolai nyilvántartási könyveket, és 30 éven át dicséretes buzgalommal tanította az újbezdáni gyerekeket. 1906-ban hozzákezdtek közös erővel az új iskola építéséhez. A falu egy része állami iskolát akart, de mivel a Pécsi Püspökség 35 ezer téglát 2 forinttal olcsóbban adott, mint amennyi egyébként a tégla ára volt, és még 1000 forint segítséggel is hozzájárult az új iskola építkezéséhez, ezért az iskola római katolikus népiskola lett. Ugyanebben az évben iskolapadokat is kaptak, amelyek még a falu száz éves évfordulóján is megvoltak.
1988-ban építettek új iskolaépületet, melynek terveit egy falubeli építész, Pintér Irén készítette. A modern épületben négy tanterem, tanári szoba, konyha kapott helyet. Az iskolához tartozik még egy udvar és egy füves sportpálya. Az újbezdáni általános iskola a vörösmarti általános iskola nyolcosztályos kihelyezett tagozata. Eredetileg magyar tannyelvű intézmény, azonban néhány évvel ezelőtt a szülők kezdeményezésére, a magyar tagozatokkal párhuzamosan, horvát nyelvű tagozat is indult.
Vallás
Újbezdán Baranya legfiatalabb katolikus közössége, ugyanis a települést a 19. század második felében létesítették a dárdai uradalom Drávához közel eső részében.
A falu lakossága az első világháború után majd húsz év alatt gyűjtögetett össze annyi pénzt, hogy 1933–1935 között felépíthette katolikus templomát Bellán Domokos tanító kezdeményezésére. A templomépítő kántortanító emlékét a katolikus templom bejáratánál elhelyezett márvány emléktábla őrzi. Az isteni hajlék titulusa Mihály főangyal, régiesen arkangyal, a mennyei seregek fejedelme lett. 1997 után a felégetett templomot újjáépítették Kispál István és Hubert támogatásával és hozzájárulásával, majd 2005 novemberében felszentelték.
