Kata házassága csúfosan ért véget, ráadásul a válás után két évig kénytelenek voltak együtt élni, mert nem tudták eladni a lakást.
Volt férje naponta részegen jött haza, és mindenféle nőket hurcolt a lakásba.
A közösen használt fürdőszoba ragadt a mocsoktól. A konyhában szanaszét hevert az éjszaka elfogyasztott ételmaradék és a mosatlan edény. Ha Kata ezt nem akarta nézni, neki kellett kitakarítani utánuk, nem volt más választása.
Még a válás sem gyötörte annyira, mint a kialakult helyzet. Amikor véget ért a házassága, nagyon mélyen érezte az elutasítást, az szinte lebénította – az önbizalom odalett, a fájdalom legtöbbször elviselhetetlennek tűnt. A mostani helyzet pedig ráébresztette arra, hogy nincs esélye visszakapnia a férjét.
De erőt tudott meríteni, maga sem tudta, hogy honnan. És akkor megjelent István az életében. Mintha hirtelen minden rossz eltűnt volna. Kivettek közösen egy lakást. Dehogy akart már egyedül lenni!
De az a pár hónap is gyorsan elillant.
Őbenne lenne a hiba, hogy nem tartanak ki mellette? Mit véthet egy nő, ha önmagát adja a kapcsolatba?! A többi szerelmi viszonya is hasonló sorsra jutott.
Mindössze huszonkilenc éves volt. Elhatározta, hogy befejezi a félbemaradt főiskolai tanulmányait. Másik városba költözött. Bérelt lakásban lakott, és végre a maga ura lett. Csakhogy az élet olyan, hogy mindig az hiányzik, ami nincs. Egyszerre elkezdte kínozni a magány. Rettenetesen egyedül érezte magát, amitől szinte megrémült. Rámeredt a feldíszített karácsonyfára. Szilveszteréjszakán még a televíziót sem kapcsolta be. Egyedül akart lenni a saját félelmével.
Nem a magánytól félt, hanem az újra meg újra ismétlődő személyes történetétől, hogy ami van, az nyomasztani kezdi, aztán az nyomaszt, ami nincs. Biztos volt abban, hogy majd újra lesz valakije, majd vele is összeköltözik, azután rettenetesen vágyik arra, hogy megszabaduljon tőle.
Megfogadta, hogy a beköszöntött új esztendőben óvatosabb lesz: óvni fogja szabadságát, nem dobja oda többé egy ígéretért, bármilyen szépen is hangzik az.
Az új év másnapján az első dolga ruhatárának a felújítása lett. Jól járt az akciós árakkal, még az euróval való fizetés sem jelentett gondot.
A fodrásztól is elégedetten jött ki. Új frizurája visszaadta önbizalmát. Boldognak és szabadnak érezte magát. Tudta, hogy megtalálta végre önmagát, és nem fogja könnyen feláldozni senki kedvéért se a mostani érzéseit.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
