Kollár József több évtizednyi gyűjtőmunkája eredményeképpen nyitotta meg tájházát, mely egyedülálló létesítmény Sepsén, de az egész Baranya-háromszög viszonylatában is értéket képvisel. A gyűjteményét képező, 19-20. század fordulójáról fennmaradt bútorok, használati és dísztárgyak egy teljes lakás – konyha, hálószoba, nappali – berendezéséül szolgálnak.
Vidékünkön a mezőgazdaság után talán az idegenforgalom lehetne a legjövedelmezőbb gazdasági ágazat az itt élők számára, és egyre többen is látnak lehetőséget benne. Karancsot már egy ideje „etnofaluként” emlegetjük, de más településeken is igyekeznek kihasználni a hagyomány és kultúra adta lehetőségeket.
Egyre több turista tűzi ki célul a Drávaszöget: kerékpárosok tekernek keresztül rajta Európa távolabbi országainak zászlóit lobogtatva, érkeznek családostul, de csoportos kirándulásokat is szerveznek ide autóbusszal. A kiskőszegi kikötő megnyitásával még több kiránduló célpontja lesz Baranya és Szlavónia. A vendégek gasztronómiánkra, természeti kincseinkre, kultúránkra, néprajzunkra, építészetünkre kíváncsiak, és minden településünkön van olyan dolog, ami érdekes lehet számukra.
A drávaszögi idegenforgalmi kínálatot bővíti mostantól Sepsén Kollár József is a Baranya gyöngye nevű tájházával.
Negyvenévnyi gyűjtőmunka eredménye
Több mint 40 évnyi gyűjtőmunkája eredményeképpen rendezett be egy konyhát, hálószobát és nappalit a 19-20. század fordulójáról fennmaradt bútorokkal, használati és dísztárgyakkal.
Minden kellék megtalálható itt, ami a mindennapi élethez volt szükséges: a konyhai evőeszközöktől kezdve a faliórákon át a dísztárgyakig, de olyan korabeli luxuscikkek is megtalálhatók itt, mint a kávédaráló vagy a tölcséres gramofon.
Az Osztrák-Magyar Monarchia, a „boldog békeidők” évtizedeiben keletkeztek ezek a tárgyak, a viszonylagos anyagi jólét korában: stílusos házakat építettek, amelyeket igényes bútorokkal rendeztek be, porcelán dísztárgyakkal, festményekkel stb. Ebbe a korszakba tekinthetnek be a Baranya gyöngye tájház látogatói.
József a régiségeket jórészt a közeli magyar falvakban vásárolta ismerősöktől és idegenektől. Nemcsak pénzt, hanem időt és munkát is fektetett a tárgyakba, amelyek gyakran asztalos- vagy más restaurációs munkát igényeltek.
– Szinte minden tárgyhoz fűződik valamilyen történet, név és dátum, éppen ezért olyan fontosak számomra. Tulajdonképpen mindegyikért meg kellett küzdenem, sokszor igyekeztem megelőzni más felvásárlókat, és rá is licitáltam az ajánlatukra, ha úgy láttam, hogy az adott tárgy nélkülözhetetlen a kollekciómhoz, és az is fontos szempont volt, hogy itt maradjon, a Drávaszögben – mondta József. Hozzátette, sok mindenkinek tartozik köszönettel, akik segítették gyűjteménye bővítésében, a tájház megnyitásában.
Régiségek iránti szenvedélye a ’70-es évek elején lobbant fel, amikor még rádió- és tévé-mechanikusként járt antennát szerelni a házakhoz. A padlásokon talált, kiselejtezett régiségek felkeltették az érdeklődését, tulajdonosaik pedig sok esetben szívesebben fizettek ezekkel, mint pénzzel.
Gyűjteményéből már a ’80-as években berendezett egy szobát, de a honvédő háború alatt sajnos sok mindennek nyoma veszett.
A ház a saját keze munkája, melyet régi stílusban épített fel, romos elődje mintájára, kisebb változtatásokkal – a tornácot kibővítette, hogy kényelmesebben elférjenek benne a vendégek.
Elmondta, akkor mert bátrabban belevágni a ház kialakításába, amikor pályázaton elnyerte a Horvát Turisztikai Minisztérium támogatását vissza nem térítendő kölcsön formájában. Több száz pályázat közül választották ki az ő tervét.
Jövedelmező ágazatként tekint a falusi turizmusra
József elsődleges feladatának tekinti, hogy a tájházat mind szélesebb körben megismerjék. Az első néhány évben nem vár túl nagy eredményt, tervei viszont már vannak a vendégek fogadására vonatkozóan, és különböző akciókon, kedvezményeken gondolkodik.
Az érdeklődők telefonon érhetik el, időpontot egyeztetnek, a vendégeket pedig három nyelven – magyarul, horvátul és németül – tudja majd fogadni.
Kérdésemre elmondta, lát fantáziát a kiskőszegi kikötőben is.
– Voltam Pélmonostoron a turisztikai egyesületben, ahol elmondták, ha idén még nem is, de jövőre már a kisebb turisztikai létesítmények is az idegenforgalom kínálatában fognak szerepelni – mondta József.
Mivel gyűjteménye egyedülálló a Baranya-háromszögben, véleménye szerint nem lesz senkinek sem a konkurenciája, hanem csak gazdagítja vidékünk turisztikai kínálatát.
József nagy vágya, hogy egyszer valamelyik gyereke is folytassa az általa megkezdett munkát, mint mondta, a gyűjteményét képező tárgyak valamikor részei voltak ősei életének, most pedig hozzá tartoznak, és azt szeretné, hogyha ez nem szakadna meg. Hozzátette, gyűjteményénél is fontosabb az istenhite, a családja, az egészsége, melyek nélkül a tájház terve sem valósulhatott volna meg.
{fcomments}
