Szívéhez a szülőfaluja áll a legközelebb

166
12-riport-2

Split – Kollár István a HMDK Split-Dalmát Megyei Egyesületének az elnöke. Ugyan már 43. éve otthona a tengermelléki város, soha nem tudta teljesen megszokni az ottani világot, szíve még mindig inkább a baranyai szülőfaluért dobog.

Kollár István 1944-ben látta meg a napvilágot Sepsén. Ez a kis baranyai falu jelentette számára az otthont egészen 25 éves koráig. Itt ismerte meg a feleségét, akivel itt is házasodtak össze. Ifjúként meg sem fordult a fejében, hogy életének nagy részét szülőfalujától sok száz kilométerre, a tengermelléken tölti majd el. István nővére és sógora Splitben éltek, aminek volt némi szerepe abban, hogy odaköltöztek, ahol munkát is könnyebben lehetett akkoriban találni. Mint mondja, a legtöbb magyart a szerelem vitte a tengermellékre, sok esetben a Vajdaságból, de mivel ő már Baranyában megtalálta párját, így feleségével együtt érkezett meg Splitbe. Mindketten egy helyi hajógyárban kaptak munkát, ahol egészen a nyugdíjazásukig dolgoztak. Most már mindketten nyugdíjas éveiket töltik békében, szeretetben.

 

Fel sem tűnik neki a tenger

István azt mondja, sosem tudta igazából megszokni a tengerparti nagyvárost. Szerinte a feleségének ez sokkal jobbal sikerült. Őt azonban nem ejtette rabul az Adria, szívéhez közelebb áll szülőfaluja, Sepse és Baranya.

Kollárék mindkét fia Splitben született. Idősebbik fiuk gyermekként még szinte az összes szünidőt a nagyszülőknél töltötte Sepsén, a kisebbnek, sajnos, a háborús időszak miatt már nem adatott meg ez a lehetőség. István büszke arra, hogy nagyobbik fia annyira megszerette a falut, hogy házat épített Sepsén. Mindkét fiú megtanulta szülei anyanyelvét, bár a gyakorlása a családon kívül nem nagyon adódott lehetőség.

 

Az egyesületalapító

A spliti magyarok önszerveződése 1994-ben kezdődött, amikor megalakult a HMDK Split-Dalmát megyei egyesülete. Kollár István feleségével együtt ott volt az alakuló ülésen, és azóta is oszlopos tagjai az egyesületnek. Rioportalanyom 2007 óta látja el az elnöki teendőket. A legnagyobb harcot a nyelvért vívják, hiszen a fiatalok már nem beszélik szüleik, nagyszüleik anyanyelvét. Nemrégiben kérvényezték, hogy az egyik általános iskolában elindulhasson a magyar nyelv tantárgyként való tanítása. István szerint a jövőben egyre nagyobb lesz majd a kereslet magyarul beszélő személyek iránt a munkaerőpiacon, hiszen Splitben is szaporodnak a magyarországi cégek. Az egyesület másik gondja az, hogy tagjai az idősebb korosztályokból kerülnek ki, kevés a fiatal.

Nemrég egy szomorú dologgal voltak kénytelenek szembesülni. Emlékszik, hogy korábban vitába szállt azokkal, akik azt állították, hogy magyar magyarnak az ellensége. Most azonban rá kellett döbbennie, hogy van benne igazság. Split városában körülbelül 120 magyar él, akik eddig a HMDK Split-Dalmát megyei egyesületében tevékenykedtek. Tavaly azonban néhányan kiváltak, és még egy egyesületet is létrehoztak, megosztva így az amúgy is kisszámú spliti magyarságot. Kollár István azonban nem adja föl, és reménykedik. Egyesületük székhelyén továbbra is hetente kétszer találkoznak, kórusukkal gyakorolnak, megemlékeznek a nemzeti ünnepekről, és szívesen működnek együtt a városban élő más nemzetiségekkel is.

12-riport-3