Manapság is nagyon sokszor előkerül a téma, a 2004. december 5-ei szégyenletes népszavazás eredménye, amikor Magyarországon nem voltak elegen ahhoz, hogy a határon túli nemezttársaiknak megszavazzák a magyar állampolgárságot. Nem voltak annyian, hogy korrigálni lehessen azt a történelmi igazságtalanságot, amit 1920-ban követtek el Magyarország ellen a nagyhatalmak, újabb lelki traumát okozva ezzel az elszakított részeken élő magyarságnak, akiknek az asszimilációja ettől csak fokozódott.
Mindenesetre tudathasadásos állapotról lehet szó tapasztalataim szerint is, ugyanis bárkivel is beszéltem az ominózus népszavazás óta, elmondása szerint igennel szavazott. Azok is, akikről tudom, hogy nemmel, és azok is, akikről tudom, hogy el sem mentek voksolni.
Csalódottságunkat és dühünket némileg enyhítette, hogy az anyaországiakat félrevezette saját kormányuk és miniszterelnökük – utóbbit Gyurcsány Ferencnek hívják, aki azzal riogatta a „belhoni” magyart, hogy a „jugók”, a „románok” és az „ukránok” elveszik a nyugdíját, munkahelyét, hogy gyerekeik elfoglalják az egyetemeken a magyarországiaknak járó helyeket. Nem felejtem el soha azt az óriásplakátot, amelyen egy mosolygós magyar család volt látható, akik arról igyekeztek meggyőzni polgártársaikat, hogy mondjanak nemet a kettős állampolgárságra, alatta ez állt: az MSZP fizetett hirdetése.
Ez az ember, aki talán életében nem látott korábban határon túli magyart, most itt járt nálunk, Horvátországban, a pélmonostori magyaroknak hozott könyveket, valamint természetesen meglátogatta a MESZ-t és annak elnökét, Juhászt, aki munkatársaival nagy szeretettel fogadta székhelyükön a volt miniszterelnököt.
Gyurcsánnyal kapcsolatban azt sem szabad elfelejteni, hogy miután elárulta saját nemzetét, és hátat fordított a külhoni magyaroknak, országon belül továbbra is ugyanolyan gőgös és arrogáns maradt, mint előtte.
Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után, amelyben saját maga is elismeri, hogy nagyon rosszul kormányoznak – saját szóhasználata szerint „elkúrták” -, az 56-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján az ellene és kormánya ellen tüntető tömeget gumilövedékekkel támadta meg. Több százan megsérültek, rendőrök azonosító nélkül vertek ájultra fiatalokat és időseket. Sok embert elhurcoltak, letartóztattak és megkínoztak. Mindezt az ő személyes parancsára.
Ezért nem értem, miért csodálkozik még valaki azon, hogy ezek után kétharmados többséggel lesöpörték őt a politikai színtérről. Nem hiszem, hogy ez az ember még egyszer olyan helyzetbe kerül, hogy felelős pozíciót tölthessen be a politikában.
Miután Magyarország mostani felelős nemzeti kormánya törvényt alkotott arról, hogy a határon túli nemzettársaik újra magyar állampolgárok lehetnek, enyhítve ezzel némileg a több évtizede eltűrt megaláztatás érzését – amely az anyaország hatóságai, néha polgárai részéről is érte őket -, és mivel valószínűleg szavazati jog is jár majd az állampolgársággal, egyesek láthatólag máris kampányolni kezdtek. Új pártjának szeretne voksokat gyűjteni a határon túl Gyurcsány Ferenc! És ezért képes volt eljönni ide, hozzánk, Horvátországba azért a néhány lehetséges szavazatért is, amelyeket ezek szerint a MESZ vezetőitől, tagjaitól vár el, akik bizonyára némi támogatás reményében, büszkeségüket és méltóságukat sutba dobva, boldog mosollyal az arcukon szorongatják a fotók tanúsága szerint ennek az embernek a kezét. Vajon hogy kerülnek majd be a nemzet 21. század eleji krónikájába, hogyan értékelik majd későbbi korok magyarjai e gesztusukat? Ezt talán Juhászék is sejtik.
{fcomments}
