A méheknek az ökológiai egyensúly fenntartásában és a biológiai sokféleség megőrzésében hatalmas a szerepük, éppen ezért – végső soron saját fennmaradásunk érdekében – törekedni kell a megóvásukra. Erre próbálja felhívni a figyelmet Zsilinszky Zoltán vörösmarti méhész, aki tevékenységét egy kis népnevelői szereppel is megtoldja. Míg globálisan a méhek védelmére kell törekedni – hangsúlyozza –, személyes egészségünk megóvásához a mézfogyasztással járulhatunk hozzá.
A méhészet, valamint a mézfogyasztás jelentőségének egyelőre nem szentelünk akkora figyelmet, mint amekkorát érdemelne. Éppen ezért van az, hogy elsősorban problémákról értesülünk, ha rákeresünk a hírekre a témával kapcsolatban. A legnagyobb gondot a méhpusztulás okozza, ami egyrészt a nem megfelelő hozzáállás, az emberi hanyagság, a – szintén emberi okokra visszavezethető – klímaváltozás eredménye. Gazdasági szempontból a piaci törvények hátráltatják a tevékenységet, tovább nehezít a helyzeten a befektetési költségek emelkedése, valamint a piacon megjelenő silány minőségű behozatali méz, amellyel árban nem versenyezhetnek kistermelőink, az itteni fogyasztók pedig sok esetben a pénztárcájukhoz mérik igényeiket.
A növénytermesztés és a méhészet szembenállása
Ami a méhészetet illeti, valóban egyre kevesebb a méh és egyre több a probléma, hangsúlyozza Zsilinszky.
– Méhész egyre több van, de a méhcsaládok száma nem növekszik ezzel arányosan. Nagy a pusztulás, az elhalás, egyrészt az időjárási viszonyok miatt, másrészt a növénytermesztés, a monokultúrák, a hibrid kultúrnövények jelenléte is hozzájárul a méhállomány csökkenéséhez. Amikor két-három permetezőgép végigmegy a hatalmas földtáblán, több méter szélességű permetfelhőt hagy maga után. Valamikor úgy volt, hogy figyelmeztettek permetezés előtt, vagy pedig éjjel permeteztek, amikor a méhek már bent voltak a kaptárokban. Ma viszont már olyan hatalmas termőföldterületet művelnek, hogy a gazdák nem tudják beosztani az idejüket a kívánt módon. A méh rászáll a szőlőre, a gyümölcsre, melyek megóvásához ugyancsak bőséges permetezés szükséges – sorolja a méhpusztulás okait Zsilinszky.
További gond – folytatja – a virágzó területek csökkenése. Régen több érintetlen rét, erdő, árokpart volt, ma viszont mindent kaszálnak, így alig van virágos növény. Aratás után a gazda gyorsan lepermetezi, megtárcsázza a földet, a végeredmény pedig ugyanaz.
Zsilinszky megjegyezte, tovább tetézi a bajt a méhészek következetlensége is: a néhány kaptáros méhészetek nem mindig kellően óvatosak a betegségeket illetően, amelyek továbbterjedhetnek nagyobb méhészetekre, ahol a károk – a méretből adódóan – jelentősebbek lehetnek.
Emelkedtek a befektetési költségek
A nehézségek szaporodásával párhuzamosan a méhészetbe való befektetés költségei az egekbe szöktek, állítja a vörösmarti méhész, példaként említve a tápanyagot és gyógyszert tartalmazó pogácsák drágulását, amire a méhek teleltetéséhez van szükség.
– Egyszer végeztem egy felmérést: régen az a háztartás, amelynek száz körüli méhcsaládja volt, abból meg tudott élni, ma viszont ehhez akár 500 méhcsaládra is szükség lehet a befektetés mértéke miatt – mondja riportalanyom, aki elsősorban nem a méhészetben rejlő gazdasági lehetőség miatt űzi e tevékenységet, hanem elhivatottságból.
– A méhészet egy nyugodt és nyugtató tevékenység, ahol muszáj lazítani, nem lehet az ember ideges, nem szabad kapkodni. Talán néha megterhelő szkafanderben ügyködni a negyvenfokos hőségben, de hát ez ilyen pálya, szeretet kell hozzá – állítja Zsilinszky, hozzátéve, először ezzel kapcsolatban kell magát elhatároznia a kezdő méhésznek. Utána jöhet a szakirodalom olvasása és a gyakorlat megszerzése, az önálló tevékenységet pedig – a befektetés nagysága miatt – nem érdemes öt kaptárnál többel kezdeni. A foglalkozás alapfeltétele még, hogy a méhész ne legyen allergiás a méhszúrásra.
Folyamatosan felhívja a figyelmet a mézfogyasztás fontosságára
A méhészet szépségeire, a méhek védelmének fontosságára, valamint a mézfogyasztás jótékony hatására igyekszik felhívni a fiatalok figyelmét is. Volt, hogy óvodáknak, iskoláknak adományozott mézet, akciója mögött ez a – nem kevésbé nemes – cél is meghúzódott. A HMDK Gazdakör aktív tagjaként évek óta részt vesz a budapesti Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásáron (OMÉK).
– Azt tapasztaltam, hogy Nyugaton nagyobb hangsúlyt fektetnek az egészséges életmódra, azon belül a táplálkozásra, a mézfogyasztásnak is nagyobb kultúrája van, mint nálunk. Számos ételreceptben használják fel a vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag, immunerősítő mézet, és akkor még nem is beszéltünk az apiterápiáról, vagyis a méhészeti termékek – propolisz, virágpor, méhpempő, méhméreg stb. – általi egészségmegőrzésről és gyógyításról – hangsúlyozza Zsilinszky Zoltán.
Úgy látja, nagy a lemaradásunk ezen a téren, és éppen ezért kell(ene) tudatosítani a méhészet és a méz jelentőségét, s „ha csupán néhány emberre tudunk hatni, aki mézfogyasztó lesz, óvatosabban bánik a vegyszerekkel, vagy például nem dobja el a szemetet, egy kicsit jobb világban fogunk élni“ – fogalmazta meg az elhivatottságából fakadó fő célját.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
