A 2012-es PISA-felmérés eredménye szerint a horvátországi iskolák 15 évesei az OECD-átlag alatt teljesítettek. Az eredmények egyáltalán nem meglepőek, mert évek óta semmi nem történik az oktatási rendszerben, ezért is van szükség a közoktatási reformra – mondta Željko Jovanović oktatási miniszter a legújabb PISA-kutatás horvátországi adatait bemutató sajtótájékoztatón. Magyar pedagógusaink is egy jobb oktatási rendszert szeretnének, ahol nem a formai elemek, hanem a tartalom a fontos.
A PISA (Programme for International Student Assessment)-vizsgálat célja annak felmérése, hogy a közoktatás kereteit hamarosan elhagyó 15 éves tanulók milyen mértékben rendelkeznek olyan alapvető ismeretekkel, amelyek a mindennapi életben való boldoguláshoz, a továbbtanuláshoz vagy a munkába álláshoz szükségesek.
A világ legfejlettebb országait tömörítő OECD megbízásából készített felméréssorozatot háromévente ismétlik meg, Horvátország 2006 óta vesz részt a programban. A matematikai, természettudományi és szövegértési feladatokból álló feladatsorokban nem a lexikális tudást kérik számon, hanem azt, hogy a középiskolások tudják-e a gyakorlatban alkalmazni a tanultakat.
2009-ben a horvát diákok teljesítménye az átlag alatt volt, a legújabb felmérések során pár ponttal ugyan javítottak, de még így sem sikerült az átlag fölött teljesíteni. A 2009-es PISA-kutatáshoz hasonlóan 2012-ben is az élmezőnyben végeztek a szingapúri, a hongkongi, a tajvani és a dél-koreai diákok. Az európai országok közül a liechtensteini, a svájci, a holland, az észt, a finn és a lengyel tanulók állnak a rangsor élén, Magyarország pedig közvetlenül Horvátország fölött végzett.
A matematikai készségek terén már három éve sem értük el az átlagot, akkor az 57 ország közül a 36. helyen végeztek diákjaink, most viszont a 65 országot felölelő listán a 40.-ek lettek.
Hogy mi állhat az elkeserítő adatok hátterében? Erről kérdeztük magyar pedagógusainkat. Azt mondják, több tényezőt is figyelembe kell venni, nem lehet csupán egyetlen okot kiemelni. A szakemberek szerint gond van a tananyag tartalmával, a tankönyvekkel, az iskolák felszereltségével és a tanítási módszerekkel is.
Gordos Ernő középiskolai matematikatanár szerint az eredményekért leginkább az oktatási rendszer okolható, amely még a régi porosz módszereken alapul, ahol száraz számadatokkal dolgoznak a diákok.
– A Pisa-teszteknek a lényege, hogy a mindennapi életből vett szituációkat matematikai példákkal meg tudják-e oldani a gyerekek, hogy ezeknek a problémáknak a megoldása érdekében alkalmazni tudják-e a tanultakat a diákok. A gond, hogy a mostani horvát oktatási rendszer egyáltalán nem a gondolkodásra tanít, és a gyerekek logikai készségét se fejleszti – mondja a matektanár.
Az előbbiek tudatában egyáltalán nem meglepő, hogy az olvasáskészség és a szövegértés tekintetében még rosszabbak diákjaink.
Csapó Nándor, a pedagógusfórum elnöke sem számított jobb eredményekre, mivel az oktatási rendszer legfontosabb eleme a résztvevők tanulásra irányuló motiváltsága.
– A diákokból ez azért hiányzik, mert egy olyan gazdasági és társadalmi környezetben élnek, ahol egyre nagyobb a munkanélküliség, főleg a fiatalok között, a nagyfokú korrupció pedig lehetetlenné teszi a tudásalapú munkahelyi előrelépéseket. A pedagógusok társadalmi státusza és tekintélye egyre alacsonyabb, „köszönhetően” olyan rendeleteknek, amelyek szinte mindig a tanárok jogait csökkentik. A tanárok továbbképzésére biztosítják a legkevesebb pénzösszegeket. A gazdasági fejlődés a tudáson alapszik, és ha az oktatásra a költségvetésből egyre kevesebb pénzt fordítanak, az nem képes biztosítani a megfelelő szakemberek utánpótlását. Nemhiába Kína érte el a legjobb eredményeket a felmérésben: a világ legdinamikusabban fejlődő gazdasága, reményteli kilátásokkal és tanulni kívánó társadalommal – mondja a pedagógus.
A horvátországi oktatással kapcsolatban többen is azon a véleményen vannak, hogy a tanítók alaposabb felkészítésére van szükség. Finnországban például a tanítókat is egyetemeken képzik, és nagyon sok eszköz áll a rendelkezésükre ahhoz, hogy hatékonyan tanítsanak. A finneknél teljesen decentralizált az oktatási rendszer. Mivel a társadalom szemében elismert, jól fizetett és vonzó a tanári hivatás, a képzéssel foglakozó oktatási intézmények a legjobbak közül tudnak válogatni. Mivel a társadalom és a kormány is tudja, hogy a legjobbak tanítanak, rájuk is bízza, hogy hogyan, milyen módszerekkel, milyen tankönyvekből és milyen tanterv szerint gondoskodnak a gyerekek oktatásáról. Éppen ezért nincs központi ellenőrzés és tanfelügyelet, és a tanárok sem külső kényszerből képezik tovább magukat. A finneknek fél évszádra volt szükségük ahhoz, hogy erre a szintre eljussanak. Horvátországban pedig ötven éve nem történt jelentősebb változtatás az oktatási rendszerben.
Csapó Nándor szerint a beindított oktatási reformok csak kozmetikai jellegűek, és gyakran szakmailag nem hozzáértő „tisztviselők” agyából pattantak ki, akik egyetlen napot sem töltöttek el tanteremben.
– Nem elég feltölteni az iskolákat számítógépekkel és interaktív táblákkal, biztosítani kell a megfelelő tudásszinteket is. Többször az az érzésünk, hogy az egész rendszerben a forma kielégítése a legfontosabb (különböző fölösleges adminisztrációs terhek áthárítása a pedagógusokra), miközben a minőségi tartalmak egyszerűen háttérbe szorulnak – teszi még hozzá a pedagógus.
Az oktatás javításához mindenképpen egy alapos tartalmi reformra lenne szükség (de formaira is).
Az ismeretszerzés, a tudás világszerte felértékelődött. A kiéleződő globális gazdasági versenyben pedig egyre kiszolgáltatottabbakká válnak azok az országok, amelyek nem rendelkeznek jól képzett, alkalmazkodni tudó munkaerővel, ehhez pedig egy jól működő, gyakorlatias oktatási rendszerre van szükség.
{fcomments}
