A vörösmarti Kirhofer Krisztina Magyarországon hasznosítja horvát nyelvtudását. Napközis tanítóként dolgozik a budapesti horvát nemzetiségi tanintézményben.
Horvátországban ma a fiatalok körében 50 százalékos a munkanélküliség, emiatt, sajnos, sokan keresnek közülük külföldön munkalehetőséget. Az anyaországban tanuló fiataljaink közül is többen maradnak tanulmányaik befejezése után ott, ha sikerül elhelyezkedniük. 
Kirhofer Krisztinának a horvát nyelvtudását sikerült hasznosítania a magyar fővárosban már egyetemistaként és tanulmányai végeztével is.
A vörösmarti lány az eszéki magyar iskolaközpont gimnáziumába járt, majd a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító- és Óvodaképző karán végzett tanítói szakon.
Elmondta, hogy a főiskolai évek alatt horvát-magyar nyelvű operátori feladatokat végzett diákmunkaként. Tanulmányai végeztével pedig az első munkahelyén horvát nyelvű asszisztensként dolgozott.
Két évvel ezelőtt sikerült végzettségének megfelelő munkára szert tennie, ugyancsak horvát nyelvtudásának köszönhetően. Egyik barátnője segítségével jelentkezett egy tanítói állásra, s az állásinterjú után napközis tanítóként alkalmazták a budapesti Horvát Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium (HOŠIG) nevű tanintézményben.
A budapesti horvát központról
A HOŠIG-ba körülbelül 250 gyerek jár, elsősorban olyanok, akik horvát, vagy horvát-magyar vegyes házasságban születtek, de olyan magyar gyerekek is tanulnak az intézményben, akik érdeklődnek a horvát nyelv és kultúra iránt. Az alsó tagozaton minden tárgyat két nyelven tanítanak, a felsőbb osztályokban viszont már néhányat csak horvátul.
– A budapesti horvátok összetartóak, nagyon fontos nekik a nemzetiségük, kultúrájuk. Előnynek tartják az anyanyelvüket, de nem zárkóznak el a magyar nyelv használatától sem – meséli Krisztina. Neki a 4. osztályosokra kell felügyelnie. Az ő feladata, hogy ebédnél a gyerekek mellett legyen, játsszon velük, felügyelje a délutáni tanulást, és kreatív foglalkozásokat tartson.
– Kisgyerekekre kell felügyelnem, ami nem kis felelősség, de nagyon szeretek velük foglalkozni. Elégedett vagyok a munkahelyemmel, szeretek ott dolgozni. Az a célom, hogy saját osztályom legyen – nyilatkozta a napközis tanítónő.
Elmondta, természetesen érez honvágyat, hiányoznak a szülei, a testvérei, az itteni barátai és a szülőfaluja is. Budapesten tartja a kapcsolatot néhány horvátországi magyar egyetemistával, de arra már csak kevés ideje jut, hogy hazalátogasson, évente mindössze néhány alkalommal kerül erre sor.
Párjával közösen bérelnek lakást Budapesten, így egyelőre a magyar fővárosban képzeli el további életét.
{fcomments}
