Szavazzatok a pénzre, a hatalomra, a visszaélések lehetőségére – sugallja a MESZ kampánya, amelyhez még a plakátjaikat is úgy szerkesztették meg, mintha Sója Dénes volt parlamenti képviselő ingatlanügynökként indulna a választásokon. De miért is építkezhetett Sója Dénes? És hol tette/teszi ezt?
Saját járásában, és legfőképpen ott. Azonkívül csak olyan helyeken, ahol abból hasznot remélt. A Bellyei járásban Laskón próbálkozott, de ennek az volt az ára, hogy Tokai szétverte a koalíciót, miután pedig leváltották, a kormány Sója kérésére leállította a laskói kultúrotthon építésére szánt összeg folyósítását, így a járás legnagyobb magyar települése közösségi épület nélkül maradt.
De voltak egyéb botrányok is, ami a Bellyei járást illeti. Rengeteg pénzről, százezrekről van szó, amivel Tokaival az élen manipuláltak. A horvátországi magyarság további megosztása volt a cél, a reformátusok közé akartak újabb ékeket verni.
A zágrábi kultuszminisztérium honlapján az olvasható, hogy a várdaróci templom felújítására, állagmegőrzésére 100 ezer, a laskóiéra pedig 70 ezer kúnát irányoztak elő. Ezt mégis úgy osztották el a presbitérium tudta nélkül – nem tudni, hogy kik, mindenki szabadkozik -, hogy végül 60 ezer maradt a „HMDK-s” Várdarócnak, és Laskó elvitte a maradék 110 ezret. A minisztérium azt nyilatkozta, hogy az egyházközség kérte így!?
A bellyei templom tornyának a helyreállítására, ahol Csáti Szabó Aranka a lelkész, a Sója-féle szórólapon 400 ezer kúna szerepel, amiből „véletlenül”, hogyan-hogyanse, 100 ezret a K. Kettős János féle egyháznak is sikerült átutaltatni. Vajon milyen megfontolásból? Talán melléképületet kellene ragasztani a püspöki rezidenciához, amelyre a magyar kormány már elköltött 100 millió forintot? Talán vár valamit cserébe?
De a legdurvább manipuláció Szentlászlón történt. A szentlászlói templomra a kormány a járásnak 400 ezer kúnát utalt át. Legalábbis a Sója-féle szórólapon ez áll. Viszont ebből a pénzből a legkevesebbet a református egyház látott, mindössze 30 ezer kúnát. Ennyit szánt Sója a sokat szenvedett település lerombolt templomának további felújítására! 270 ezret ugyanis átutaltatott a járással a vadásztársaságnak. Reméljük, azért akad ott még magyar, aki ezért cserébe rá fog szavazni!
Azért az igazsághoz az is hozzátartozik, azok a közösségi házak, kultúrotthonok, amelyekre Sója pénzt „hozott le”, mind a járások vagy a MESZ tulajdonában vannak. Egyik sem a helyi kultúregyesületé vagy a falué!
És a lényeg: minden egyes kúna megfontolás tárgyát képezte abban az értelemben, hogy csakis oda kerülhetett, ahol abból politikai haszon származik – még véletlenül sem kerülhetett olyanokhoz, akik a képviselőt nem támogatják, nem rá szavaznak!
Hogy a jövőben lesz-e még olyan kisebbségi parlamenti képviselő, aki ennyire saját haszna érdekében élhessen vissza helyzetével, nem tudni. Hogy a jövőben lesz-e olyan horvát kormány, amely a kisebbségi képviselők szavazatán áll vagy bukik, azt sem lehet tudni. Az, hogy még egyszer valaki ennyire közel kerülhessen a mézes bödönhöz, nem valószínű. Egy biztos: a szórólap, amelyen Sója „ingatlanépítései” szerepelnek, megint csak porhintés és szemfényvesztés, hiszen tulajdonképpen nem merték nyilvánosságra hozni, hova és kiknek is utaltak valójában!
