Vörösmarton 1991-ig működött gyógyszertár. A vörösmarti Kőszegi Rozália 1949-től 1984-ig volt az alkalmazottja. Elmesélte, hogyan működött a klasszikus patika, amikor az orvosságok keverése még a gyógyszerészek feladata volt – ezáltal sokkal nagyobb felelősség hárult rájuk.
Kőszegi Rozália bácskossuth-falvai (Moravica) származású, szülei mezőgazdasággal foglalkoztak. Édesapja a 30-as években járt a Drávaszögbe teheneket vásárolni. Az állatokat gyalog hajtották haza, útközben pedig kerékpárosokkal találkoztak, akik csapatostul jártak Eszékre moziba. Rozália édesapja a biciklisektől tudta meg, hogy a Baranya-háromszögben nincs egyetlen mozi sem. A „mozialapításban” jó üzleti lehetőséget látott, ami Bács-kossuthfalváról Vörösmartra csalogatta őt és családját. Otthon, majd Pesten tanulta ki a mozigépész szakmát, és 1940-ben már saját mozija volt Vörösmarton, mely 1945-ig működött. A családdal 41-ben költöztek ide, így Rozália is ettől kezdve volt vörösmarti lakos.
Rozália háborús növendék volt, a második világháború után inasnak hívták a gyógyszertárba dolgozni. Régebben – más munkaterületekhez hasonlóan – a patikusmesterség kitanulásnak is az volt a módja, hogy pár év gyakorlat után lehetett csak szakiskolába iratkozni, elméleti oktatásra. Rozália az inasévek után Zágrábban sajátította el az elméleti ismereteket, ahol százegy tanulótársa közül ő volt az egyetlen magyar. Miután kitűnő osztályzatokkal végzett, 1949. október 1-től kezdett dolgozni a vörösmarti gyógyszertárban. 1985. október 1-jéig, pontosan 35 évig volt patikus.
Vollweiter Henrik patikus volt az első számú mestere
A vörösmarti patikát 1903-ban vette meg Vollweiter Henrik. Ősei svájciak voltak, ő félig német volt, félig francia. Vollweiter úr elődeivel kapcsolatban azt szokta mondani, a magyarok a kalandozások során eljutottak Svájcba is, és egy közülük ottmaradt. Az az egy magyar lótenyésztéssel foglalkozott, máshoz nem értett. Ezért nevezték el „Fohlenweide”-nek, azaz „csikókat legeltetőnek”. Vollweiter így magyarázta származását, mindig is magyarnak tartotta magát. 1949-ig dolgozott, így mikor Rozáliát felvették, már egy fiatalabb patikus, Utasi János volt a főnöke, aki viszont három hónap múlva meghalt. Akkoriban kevesebb volt a gyógyszerész, így Vollweiter újra munkába állt, hetven évesen. Rozáliával öt évig dolgoztak együtt.
– Vollweiter úr kitűnő mesterem volt, nagyon sokat tanultam tőle – emlékezett vissza Rozália az öreg patikusra, aki remek bortermelő is volt. Tőle tanulták a vörösmartiak, hogy a hordókat hipermangánnal kell kezelni.
Régen a patikus mesterség emberközelibb foglalkozás volt
Abban az időben a patikusok még régimódi gyógyszerészmunkát végeztek. Dr. Erkel Lajos dolgozott a faluban orvosként, aki a nagy Erkel Ferenc unokaöccse volt. Zenész családból való származása megmutatkozott kitűnő zenei érzékén. Gyönyörűen hegedült, és énekelni is tudott, volt rá példa, hogy a patikában is nótára gyújtott. Rozáliáéknak az általa kívánt régimódi kezelést kellett gyakorolniuk a patikában: kézi munkával, helyben keverték a gyógyszereket. Sőt, a gyógyszereken kívül borotvaszappant készítettek a borbélyoknak, dauervizet kevertek, és még gyertyát is öntöttek. Ahogy minden patikának, a vörösmartinak is volt saját, elterjedt szere. Híres volt a pomádéja – ez arckenőcs volt, amit főleg a sokác lányok vásároltak Vörösmarton. Gyógyfüvekből az orvos receptje szerint teákat készítettek.
Többféle kombinált port is kevertek, köhögésre például az ópiumtartalmú Dover-port gyártották. A morfiumalapú gyógyszereket szigorú feltételekkel adták ki a betegeknek. A narkotikumok mellett mérgekkel is dolgoztak, az ólmot például a krémgyártásban használták. A Parkinson-kóros betegek kezelésére pedig arzénpirulákat készítettek.
– A patikában használt analitikai mérleg még a légy szárnyának súlyát is érzékeli. Ehhez hasonló eszközökkel dolgoztunk. A gyógyszerkészítés nagyon precíz munkát igényelt, nagy felelősséggel járt, nem hibázhattunk soha, emberéletek múlhattak rajta – mondta Rozália.
1958-ban a vörösmartit a kiskőszegi (batinai) gyógyszertárhoz csatolták
Miután Vollweiter nyugdíjba vonult, Fehér István 56-os menekült Kiskőszegen nyitott gyógyszertárat 1958-ban. Abban az időben egy-egy járáson belül összevonták a patikákat. Vörösmart Kiskőszeghez tartozott, Fehér pedig üzletemberként úgy látta jónak, hogy a konkurens vörösmartit, amelybe nagyon sokan jártak a sokác falvakból, meg kell szüntetni.
A több mint száz évnél is öregebb bútorzatát elvitték Vörösmartról, és a muzeális értéknek örökre nyoma veszett. A gyógyszertár polcán valamikor görög bölcsek szobrai pihentek, melyeket még a partizánok törtek össze. Egyedül Platón és Arisztotelész maradtak épen, azonban a patika felszámolásakor ezeknek is nyoma veszett. Ezt követően Pélmonostorról kaptak némi bútorzatot, úgy dolgoztak tovább Rozáliáék.
A harmincöt évnyi szolgálatnak köszönhetően a vörös-martiakon kívül a csúzaiak is ismerősként üdvözölték, hiszen ennyi idő alatt nem volt olyan lakos, aki ne tért volna be a patikába valamilyen gyógyszerért.
{fcomments}
