Orbán Viktor: Optimistán és bizakodóan tekintek az itt élő magyarok jövője elé

0
305

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke november 28-án horvát kollégájával közösen átadta az eszéki magyar iskolaközpont kollégiumát. Az esemény után exkluzív interjút adott lapunknak és a Drávatáj tévéstúdiónak.

– Történelminek is nevezhetjük ezt a napot a horvátországi magyarság szempontjából, hiszen végre van diákotthonunk, nem is akármilyen. Hogy látja miniszterelnök úr közösségünk helyzetét?

– Kétségkívül fontos nap ez, mert végül is egy régi terv teljesült. Talán húsz éve is van, hogy először hangzott el ígéretként, hogy a magyarok kapnak egy kollégiumot azoknak a fiataloknak a számára, akik magyarul szeretnének tanulni és nem Eszéken laknak, hogy be tudjanak járni és kollégiumban tudjanak lakni.

Örülök, hogy eljött ez a pillanat, az igazság az, hogy ennek a magyar változatát mi már régen megcsináltuk, tehát Magyarországon a horvát kisebbség számára több városban is építettünk hasonló intézményeket, sokra tartjuk a Magyarországon élő horvátokat és támogatjuk is minden pártpolitikai szemponttól függetlenül. Itt kicsit más volt a helyzet, emlékszem, hogy itt voltak baloldali kormányok, amelyekkel nagyon nehéz volt zöldágra vergődni, nem véletlen, hogy ezek elvesztegetett évek lettek, most úgy látom, hogy ez a kormány már elég stabil, tehát a fejlődés lehetőségei most adottak.

Láttuk azt is, hogy új vezetése van a HMDK-nak, és nem is csak új, hanem egy lendületes csapat vette át itt a dolgok irányítását, amely tettre kész és horvát-magyar kapcsolatok is jók, így eljött a pillanat, hogy cselekedjünk, és meghirdettünk számos programot. Például a gazdaságfejlesztési programot is, és fogunk is még a jövőben. Ma már elnök úrral egyeztettünk is a jövőbeni tervekről. Tehát összességében, ha röviden kell válaszolnom az ön kérdésére, optimistán és bizakodóan tekintek az itt élő magyarok jövője elé.

– Ha jól tudom, egy akcióterv kidolgozása is folyamatban van, ez mit tartalmaz?

– Nekünk egy olyan akcióterv kell, amiben a magyarok azt tapasztalják meg, hogy magyarnak lenni Horvátországban perspektivikus dolog, tehát innen nem elmenni kell, hanem vannak lehetőségek, amiket meg kéne ragadni. Az akcióterv kifejezetten szól a sportról, oktatásról, kultúráról és különösen a gazdaságfejlesztésről. Tehát én azt szeretném, hogyha a horvátországi magyarok úgy tudnának magukra tekinteni, mint egy szép jövő előtt álló közösségre. De ehhez ki kell lépni abból az általános tudatból, hogy itt csak rosszul tudnak menni a dolgok. Ezért lenne nekünk fontos, hogy a horvátok is ki tudjanak lépni ebből a gondolkodásmódból, és ténylegesen meginduljanak itt olyan fejlesztések, hogy az egész régió, ne csak a magyarok, hanem a horvátok is úgy érezzék, hogy Szlavónia és Baranya szép jövő előtt áll, és el tud jutni oda, ahol a történelem során már korábban volt, hogy Horvátországnak, a másik oldalon meg Magyarországnak a legfejlettebb területei közé tartozott. Tehát minden változás az emberek reménykedésével indul. Tehát ha megváltozik a jövőről alkotott képük, ha reményt látnak maguk előtt, akkor hirtelen olyan dolgokra is képesek lesznek, amiről korábban maguk is azt gondolták, hogy lehetetlen. Ez a magyarokra is igaz. Ezért a mi akciótervünk ezt a lélektani pontot keresi, és itt akarja a magyar közösségnek a tudatát megsegíteni, megtámogatni. Szerintem nem állunk rosszul. Tehát az elmúlt időszakban, az elmúlt egy évben indultak meg olyan programok, különösen az óvodákra vagyunk büszkék, meg a gazdaságfejlesztési programra, ezek mind olyan programok, amik azt üzenik, hogy mögöttetek van Magyarország, mögöttetek van a magyar kormány, ez nemcsak szavakban fejeződik ki, hanem tettekben is, akarunk veletek közösen csinálni komoly dolgokat, hát akkor próbáljuk meg és vágjunk bele! Most egy ilyen reménykedős, bizakodós hangulatot érzékelek!

Orbán Viktor: Láttuk azt is, hogy új vezetése van a HMDK-nak, és nem is csak új, hanem egy lendületes csapat vette át itt a dolgok irányítását, amely tettre kész. Ma már elnök úrral egyeztettünk is a jövőbeni tervekről.

– Nagyszerűek ezek a hírek, miniszterelnök úr. Horvátországban persze nemcsak a Drávaszögben és Szlavóniában élnek magyarok, hanem a tengermelléken is.
A magyar kormány jóvoltából Fiumében is sikerült egy olyan székházhoz juttatni a helyi magyarokat, amilyenre már régóta vágytak.  Mi a célja a magyar kormánynak ezzel?

– Mi mindig az adott közösség igényeit vesszük figyelembe. Fiumében azt szerették volna, hogyha végre van egy olyan magyar ház, ami méltó hozzájuk, méltó a történelmükhöz, és be tudják benne rendezni a közösségi életüket.

– Gondolkozzunk egy kicsit globálisabban, vagy inkább regionálisabban. Hogy látja ön a Balkán, illetve Bosznia-Hercegovina jövőjét?

– A legnehezebb kérdést tette föl. A Balkánnak azt a részét, amit ma Szerbiának hívnak meg Montenegrónak, könnyű optimistán látni. Nincsenek könnyű helyzetben ezek az országok sem, de számukra megkezdődött a csatlakozási tárgyalás az Európai Unióval, mindenki tudja, hogy Szerbia nélkül nem lehet stabilizálni ezt a régiót, tehát úgy érzem, hogy az ő jövőjük, ha nem is sima és egyenes úton, de a rendeződés felé mozdul. Boszniában sokkal nehezebb a helyzet, hosszú idő óta nem volt kormány sem.

Bosznia egy nem tisztázott jövő előtt áll, szeretnének az Európai Unió felé mozdulni, de az Európai Unió ebben a pillanatban óvatos, hárító, kicsit távolságtartó magatartást vett föl, és ezért az olyan országok, mint Bosznia-Hercegovina vagy éppen Észak-Macedónia, vagy éppen Albánia most nem látják világosan a jövőjüket, nem tudják, hogy az unión belül kell azt elképzelni, vagy az unión kívül fognak maradni. Nagyon fontos, hogy a következő időszakban mi, akik a bővítés mellett vagyunk, ezeket az országokat támogassuk. Egyébként itt a horvátok és a magyarok egyetértenek abban, hogy minél több országot minél gyorsabban, azonos mércékkel megmérve kellene fölvenni az Európai Unióba, ez tenne jót nemcsak nekik, hanem Horvátországnak is, Magyarországnak is, és általában az európai biztonságnak is. De a legnehezebb és legbonyolultabb kérdés kétségkívül Bosznia-Hercegovina, szeretném, ha a jövőben több figyelmet fordítana a magyar külpolitika erre a területre is.

– Miniszterelnök úr, nagyon szépen köszönjük az interjút!