Ójankovác, ahol a kultúregyesület a magyarság utolsó bástyája

546
08-KUD-Stari-Jankovci-17.9.2014

A kelet-szlavóniai Ójankovácon már többnyire csak az idősebbek beszélnek magyarul, viszont aktív magyar kultúregyesület működik a faluban. Tánccsoportja hatvan tagot számlál, és évről évre országszerte és külföldön is számos alaklommal vendégszerepelnek. Legutóbb a Vinkovcei ősz elnevezésű rendezvényen voltak, a minősítésen az ötven együttes közül a negyedikek lettek.

A Vukovár-Szerém megyében, Vinkovci közelében fekvő, egykor magyar többségű Ójankovácon ma már alig több mint százan vannak a magyarok. Magyarul már csak az idősebb nemzedékhez tartozók beszélnek. A gyerekeknek még van lehetőségük fakultatív magyarórákra járniuk az általános iskolában, ami nem sokat ér, ha azon kívül nemigen beszélnek magyarul.
Ezen, a tömbmagyarságtól távol eső településen a hagyományápolás bizonyult a legjobb módszernek arra, hogy az itt élő magyarok megtartsák nemzettudatukat. Rendkívül aktív a kultúregyesületük, melyet még 1971-ben alapítottak Rózsa Sándor Magyar Kultúregyesület néven. A viszonylag kis létszámú egyesület megsínylette a szerb megszállást. Tagsága a falu lakosságával együtt menekültként vészelte át a háborús éveket, majd 1994-ben folytatták a munkát. Egyesületük 2010 óta tartozik a HMDK tagszervezetei közé.
A nevük mára Jankovci Kultúregyesületre változott, de a magyar hagyományokat most is ugyanúgy ápolják, mint régen. Az egyesület vezetője és a tánccsoport koreográfusa Nović Sándor, aki az mondja, örül annak, hogy folyamatosan bővül a taglétszámuk, ma hatvanan táncolnak az egyesületben – gyerekek, fiatalok, középkorúak és idősebbek egyaránt. Habár az egyesület nagyobbik része már nem magyar, tevékenységének jelentős részét mégis a magyar népzene és –tánc hagyományainak ápolása képezi.

 

Idén negyedikek lettek a Vinkovcei ősz folklórversenyén
Horvátország-szerte vannak fellépéseik, Iloktól Dubrovnikig, és külföldi szereplésekből sincs hiány. Felléptek már Magyarországon, a Vajdaságban, Ausztriában, Németországban, de még Svédországban is.  Legutóbb a Vinkovcei ősz elnevezésű rendezvényen mutathatták meg tánctudásukat.
A rendezvény keretei között megrendezett megyei folklórszemlén, amely verseny is egyben, minden évben sikeresen szerepelnek, és az elismerés idén sem maradt el. A zsűri idén negyediknek választotta a Jankovci Kultúregyesület tánccsoportját az ötven együttes közül. A verseny során négy dolgot vettek figyelembe: a táncot, a népviseletet, a fellépők énektudását és a zenét.
Míg az év nagy részét vendégszereplésekkel töltik, május utolsó vasárnapját saját rendezvényüknek szentelik. Ekkor tartják az ójankováci néptáncszemlét. Idén rendezték sorrendben a 14.-et, melynek jellegzetessége, hogy nemcsak az országban élő kisebbségek, hanem a határon túli nemzeti közösségek is bemutatkozhatnak.

 

08-KUD-Stari-Jankovci

 

Támogatás nélkül kénytelenek működni
A szereplésekben gazdag évek és a versenyeken elért helyezések mögött szorgalmas munka van, a tánccsoport tagjai hetente tartanak próbákat. 
Nović Sándor elmondta, az viszont nagy nehézséget okoz az egyesületnek, hogy nem áll rendelkezésükre elégséges anyagi forrás. Tánccsoportjuk is azon HMDK-egyesületek sorsára jutott, amelyek 2011-től nem kapnak állami támogatást. Az egyesületnek gyakran útiköltségre sem futja, s emiatt nem tudnak eleget tenni minden meghívásnak.
– Az államtól három éve nem kaptunk egy lipát sem. Idén Korčula szigetén és Németországban vendégszerepeltünk, oda- és visszautunkat saját zsebből fedeztük. Úgy segítünk magunkon, ahogy tudunk, a kultúrát a nehéz körülmények között is ápoljuk – mondta az egyesület vezetője.
Az egyesület rossz anyagi helyzete sem akkora gond, ha ilyen lelkes tagok alkotják.  Szorgalmasan tanulják a táncokat, és éneklik a magyar népdalokat – habár sokan közülük egyébként nem használják a nyelvet -, és ha kell, saját pénzükből áldoznak arra, hogy elmehessenek egy-egy fellépésre. A fiatalokat a szereplések, a programok és a kirándulások is vonzzák az egyesületbe, de a táncok és népdalok elsajátításával a magyar kultúrát is magukénak érzik ott, ahol már csak a kultúregyesületben van erre lehetőség.

 

{fcomments}