Ágnes 40 éves, és öt éve egyedül neveli a lányát. Amikor elváltak, azt hitte, rászakad az ég, és hogy soha nem tud talpra állni.
A férje közölte vele, hogy elege van belőle, de főleg az anyjából, aki tíz éven át mérgezte a kapcsolatukat. Való igaz – az anyja nehéz természet, de mindig arra hivatkozik, hogy csak jót akar.
Áginak soha nem volt olyan udvarlója, akivel elégedett lett volna. Amikor Péterrel összeházasodott, csak két tanú volt az esküvőn. Nem hívták meg a szülőket sem. Anyja az elejétől fogva gyűlölte Pétert. Azt mondta, hogy semmirekellő, lusta, a bankszámláját eldugja a család elől. Persze ebből semmi nem volt igaz.
Mindig veszekedés követte a kitöréseket.
Péternek elege lett az anyósból, és azt mondta Ágnesnek, hogy szakítsa meg a kapcsolatot az anyjával, vagy költözzenek el a közeléből. „Vagy én, vagy az anyád” – mondogatta. Ágnes nem vette ezt komolyan, nem hitte el, hogy ilyen szörnyű választás elé állítják. Bármilyen legyen is az anyám – vágott vissza –, rajtam kívül senkije sincs, ő hozott a világra, szeretettel felnevelt, nem tehetem meg vele, hogy elhagyom azért, hogy boldog legyek – érvelt Ágnes.
Sírva könyörgött, hogy ne hagyja el, majd ritkítják a találkozásokat, nem is fog idejárni többet…
Péter hajthatatlan volt, összecsomagolt és elment. Ágnes abban reménykedett, hogy visszatér, de hallotta, hogy barátnője van. Azt is suttogták, hogy szerelmes és esküvőt terveznek. Beadta a válókeresetet, és Ágnes fél év múlva elvált asszony lett. Elrohant az anyjához és üvöltve kérdezte: „Ezt akartad? Most boldog vagy? Tönkretetted az életem!” Anyja nem szólt semmit, csak annyit, hogy ilyen ócska férjet bármikor találhat.
Évek múltak el, mire Ágnes megnyugodott.
Anyja pedig sütött, főzött, a gyerekre vigyázott, ajándékokkal halmozta el őket.
Ágnes az uszodában ismerkedett meg Jánossal. Gyönyörű hetek, hónapok következtek, kiderült, hogy egymásnak vannak teremtve. János is elvált volt, de mégis titokban találkozgattak. Ezt szóvá is tette, hogy elege van a bujkálásból, ő családot szeretne. Tervezték, hogy az eladott lakásokból majd egy családi házat vesznek, ahol boldogan élhetnek hármasban.
Áginak fogalma sem volt, hogy fogja ezt elmondani az anyjának. Csak azt tudta, hogy most az egyszer boldog akar lenni ezzel a férfival.
De hiába ábrándozott. Az anyja sírva telefonált, hogy elesett, nem bír felkelni. Ági rohant az anyjához, mentőt hívott, és beszállították a kórházba. Megröntgenezték, és kiderült, olyan szerencsétlenül esett, hogy mindkét csípője eltörött, ráadásul az egyik combnyak is. Órákig tartott a műtét. Ahogy ott elnézte az anyját a betegágyon, kicsordultak a könnyei. Hogyan hagyja most magára? Le kellett mondania a boldogságról és Jánosról, mert neki az a sors jutott, hogy a maradék éveit az anyjával élje le, hálából, amiért megszülte és felnevelte.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
