Katiék nem voltak szegények, de a szülei igénytelenek voltak. Egy szobában aludtak, ott főztek, ebédeltek, tévét néztek… Nem is volt gond addig, amíg Kati kamaszkorba nem lépett: soha nem mert barátnőket hívni, mert szégyellte az otthonukat. Kellemetlenül érezte magát akkor is, amikor szóba került a „külön szoba”. Ő álmodni sem mert erről, de mindemellett boldog volt szüleivel.
Ha csak tehette, nagyanyjánál töltötte az idejét. Szívesen aludt is a tiszta szobában, mert mindig ott vetettek ágyat neki. Álmában terveket szőtt a jövőjével kapcsolatban. Nagy házra, nagy családra vágyott.
Amikor megismerte első szerelmét, megfogadta, hogy vele meg fogja valósítani álmait.
Nem érezte, hogy viszontszeretik, de ő mindent megtett azért, hogy a kapcsolatuk maradandó legyen.
Nagyanyja hiába intette, hogy soha ne kapaszkodjon olyan szekér után, amely nem veszi fel.
Kati ezt elengedte a füle mellett, hiszen megvolt a „kulcsa” a fiú megtartásához: teherbe esett.
Ezt már a szülők sem nézték jó szemmel, de a probléma megoldódott: odaköltözött a fiú szüleihez. Kaptak egy szobát, és várták a babát.
Az újszülött kisfiú meglágyította a szíveket. Kati elégedett volt, sőt mintha párja is másként kezelte volna már a dolgokat. Felébredt benne az apasági érzés, ám amikor Kati bejelentette, hogy újból terhes, kicsit megriadt. Alig totyogó kisfiuk mellé megszületett a kislányuk is.
Mindössze két év alatt Kati felnőtt, anya lett, sőt külön szobája is volt a gyerekekkel. Párja azonban nem találta a helyét. Kedvelte a feleségét, de nem volt belé szerelmes. El is költözött otthonról, otthagyva a gyerekeket.
Katinak mégsem sikerült tehát feülnie a szekérre, vagyis nem sikerült férjet fognia, de legalább apjuk volt a gyerekeinek. Talpraesett lány volt, nem esett kétségbe. Fogta a gyerekeket, és a nagymamájához költözött. A gyerekek nagyszülei ezt fájlalták.
A dédi, sajnos, meghalt, Kati elsiratta őt, aki rájuk hagyta a nagy házat a nem kis telekkel.
A gyerekek már óvodások, a tartásdíj is biztosítva van, így az életük rendezettnek tekinthető.
Ha az apa nem is, de a nagyszülők elhalmozzák a gyerekeket játékokkal, édességgel.
Kati pedig megtanulta elfeledni a rosszat és megőrizni a boldog percek emlékét.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
