Megrendüléssel értesültünk róla, hogy életének 74. évében elhunyt Fica Smit Mária. Múlt pénteken szerető családja és közössége kísérte utolsó útjára Marika nénit.
Reppmann Dékány Zsuzsanna szavaival élve: ő a valamikori tanítókhoz hasonlóan a „nemzet napszámosa” volt. A falu hét egyesülete közül négynek végezte fáradhatatlanul az adminisztrációját és könyvelését, egészen élete végéig. Éjszakákba nyúlóan vesződött a szervezetek láthatatlan, ám működésükhöz nélkülözhetetlen háttérmunkájával: iktatott, ellenőrzött, igazolt, kimutatott, összegzett, számlákat és banki kivonatokat másolt – mindezt ellenszolgáltatás nélkül.
Napközben pedig háziasszony, édesanya, anyós és nagymama volt, miközben a kerttel, a szőlőültetvénnyel és az állatokkal is törődött.
A helyi rendezvények lebonyolításából is kivette a részét: hagymát tisztított és aprított, káposztát reszelt, takarított, mosogatott ebéd vagy vacsora előtt és után. A vendégek azonban soha nem láthatták úgynevezett ünneplőben, de még fehér kötényben sem. Elfoglaltsága és szerénysége nem engedte, hogy riport készüljön vele vagy róla.
A csúzai Csárdás néptánccsoport helyi föllépéseit mindig könnyekig meghatódva tapsolta végig. Az együttes tagjai most egyik első koreográfiájuk dallamával búcsúztatták: „Elmegyek, elmegyek, jó messzire…”
Szeretetet sugárzó, derűs mosolyát, amellyel az emberek felé fordult, hálával és tisztelettel őrzik a csúzaiak és a szélesebb magyar közösség.
Legyen neki könnyű a csúzai föld!
A szerkesztőség
