Csak kapkodom a fejem. Miért baj az, hogy magyar igazgatót akarunk a magyar iskola élére? Miért támadnak bennünket, és miért töri mindenki kezét-lábát, hogy ez ne így legyen? A fene tudja, milyen lélektani tényezők állnak e mögött, és miért van az, hogy a magyarok akkor sem tudnak összefogni, ha a jövőjük múlik rajta.
A laskói iskola igazgatóbizottságának a tagja vagyok már több éve. Többször olvastam már más lapban, hogy bizony nem tudni, hogy kerültem én oda. Pedig nagyon egyszerű a válasz, nem sok ész kell hozzá, hogy az ember rájöjjön. Magam is ebbe az iskolába jártam. Magyar értelmiségiként abban a járásban élek, ahol a tanintézmény is van. És hála istennek, van egy normális megyei vezetés, ahol úgy gondolják, hogy alapítóként és fenntartóként a magyar iskolák igazgatóbizottságaiba magyar értelmiségieket kell delegálni.
Azt, hogy a laskói általános iskolában igazgatóváltásra került sor, semmi más nem indokolta, mint hogy mindenki – hangsúlyozom: mindenki, a szülők és az ott dolgozók is – azzal a kéréssel fordult hozzánk (tulajdonképpen a MESZ és a Magyar Napló is, amelyben több alkalommal is bírálták, támadták annak vezetőjét), hogy tegyünk valamit, mivel elégedetlenek a volt igazgató munkájával. Nem mozdultak a dolgok, a konfliktusokat nem tudta kezelni, a hangulat pedig egyre elkeserítőbb volt, de ami ennél is rosszabb, alig volt diák az iskolában.
A pohár végül akkor telt be, amikor az idei tanévben Kopácson egy, Várdarócon négy, Laskón pedig egy gyereket sem írattak be a szülők a magyar tagozatra, de a horvát tagozaton is csak hatan tanulnak tovább. Az igazgató pedig semmit nem tett, hogy a helyzeten javítson.
Az is nagyon „érdekes”, hogy amíg Csapó Nándor igazgatói megbízatását egy héten belül megsemmisítették egy tíz évvel ezelőtti paragrafusra hivatkozva, amely nincs is benne az új törvényben, addig lassan két hónapja nem tudja senki megmondani, hogy az új pályázati kiírásnál melyik törvényt is alkalmazzuk! Közben azonban – néha összehívnak egy-egy bizottsági ülést – sorban váltják le a testület magyar tagjait, és más nemzetiségűeket választanak helyettük. A többségi nemzethez tartozó pedagógusok felismerték, hogy fölénybe kerülhetnek a magyar iskolában, a magyarok viszont hallgatnak. És szomorú, hogy még azokat sem támogatják, akik végül is értük harcolnak.
Az, hogy az igazgatóváltás nem a „magas” politika beavatkozásának a következménye, abból is látszik, hogy ezekben a körökben nem ragaszkodtak mindenáron az intézmény feletti kontrollhoz. Ha így lett volna, megtartják a régi igazgatót.
Amíg magyar oktatás (is) folyik a laskói nagy múltú intézményben, mindent meg fogunk tenni azért, hogy az iskolának a vezetője is magyar legyen. Nem engedünk semmiféle nyomásnak akkor sem, ha emiatt feloszlatnak, kiközösítenek bennünket, vagy ha nem köszönnek nekünk, ha belépünk az iskola ajtaján. Az is lehet, hogy nem sikerül, de rajtunk nem fog múlni, mindenki más meg számoljon el a saját lelkiismeretével.
