Egyre többen hagyják el szülőföldjüket, és próbálnak meg külföldön, idegen országokban boldogulni. De vajon csak gazdasági okai vannak az elvándorlásnak?
1994-ben a világ népessége 5,6 milliárd volt, 2050-re megkétszereződik, egyes becslések szerint akár 12,5 milliárd ember is élhet addigra a Földön. Ezek az embertömegek félelmetes kihívás elé állítják földünk gazdagabbik felét, ugyanis a demográfiai robbanás a harmadik világban zajlik. Szakértők a Föld ivóvízkészletének kimerülésével, a környezet pusztulásával, a termőtalaj romlásával, nemzetközi vándorlással, konfliktusokkal és katasztrófákkal riogatják a közvéleményt.
Mi van velünk, mi történik Európában? A demográfiai mutatók ijesztően rosszak, köztük a magyaroké és a horvátoké is. Ami pedig minket, határon túli magyarokat illet, a népességfogyás drámai méreteket öltött: egyrészt küzdünk az asszimilációval, másrészt pedig a szülőföldről való elvándorlás is apasztja sorainkat. Természetesen minden embernek joga van saját sorsa felett dönteni, de egy biztos: két rossz között kell választani.
Azok, akik elmennek, nem feltétlenül csak gazdasági okok miatt hagyják el otthonukat. Sokan közülük környezetükben gyökértelennek érzik magukat, vagy nem látnak maguk előtt itthoni jövőképet. A tájékozatlanság is befolyásoló tényező, hiszen nyelvtudás, szakértelem nélkül ma már külföldön sem lehet boldogulni. Az ötven évvel ezelőtti kivándorlóknak más lehetőségeik voltak. Azóta nagyot változott a világ: látványos meggazdagodásra, előrehaladásra nagyon kevés esélye van a mostani kiköltözőknek. A közép-kelet-európaiak mellett az ázsiaiakkal, az arabokkal és egyéb nemzetek fiaival/lányaival is meg kell küzdeni a megélhetésért, arról nem is beszélve, hogy egyre erősödik az idegenellenesség is Nyugat- és Észak-Európában.
De mit lehet akkor tenni? Figyelni! Figyelni a jelekre! Meg kell állítani a szellemi leépülést, az óriási méreteket öltött nemzetitudat-vesztést. Önbizalomra és szilárd identitástudatra van szükség. Ehhez pedig az anyaország is megad minden segítséget. Tamási Áron szavaival élve: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” – mi pedig itt vagyunk otthon.
