A sepsei származású Vranić (Hajdu) Ibolya családjával Norvégiába menekült a honvédő háború kitörésekor. Ibolyával a sepsei öregdiák-találkozón beszélgettünk. Mesélt pályafutásáról: Szentlászlón tanított, de több volt iskolai alkalmazottnál. Népművelő szerepet töltött be a faluban. A hideg északi országban gyorsan otthonra leltek, s eközben a gyerekeit is sikerült magyarnak nevelnie.
Ibolyáék évente többször is hazautaznak Horvátországba. Az idei nyári látogatásnak volt egy apropója is, mégpedig a sepsei iskolatalálkozó. Vranić Ibolya is Zima Anna tanítónőnél tanulta a betűvetést a sepsei iskolában, a felső tagozatot pedig Vörösmarton végezte. A szabadkai tanítóképzőben szerzett diplomát, ezt követően, 1974-ben a szentlászlói általános iskolában kapott munkát. Szentlászlón először az anyanyelvápoló tagozaton dolgozott, majd az alsó négy kombinált osztályt tanította. Tanítás mellett különböző iskolai foglalkozásokat tartott, valamint a falu kultúregyesületének munkájából is kivette a részét. Néptánccsoportot és színjátszó csoportot vezetett gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Többfelé jártak vendégszerepelni a szlavóniai falvakba. Akkoriban még néprajzi múzeum is működött Szentlászlón, berendezéséhez többek között ő is hozzájárult.
Népművelő szerepet töltött be a faluban, sokat tett kulturális fejlődéséért és azért, hogy minél több magyar ajkú gyerek tanuljon az anyanyelvén. Evégett sorra felkereste a szülőket, hogy meggyőzze róla őket, a gyerekeik hasznára válik még a magyar nyelv tudása. Szentlászlói munkája a honvédő háború kitöréséig tartott.
– 1991 júniusában azon a napon kellett volna kiosztanunk a bizonyítványokat, amikor az első lövések érték a falut, ezért az elmaradt – emlékezik vissza Ibolya.
Családjával még a hónap végén Sepsére költöztek, Ibolya édesapjához, majd Sepséről Zomborba. Ibolya és a férje is tanítók voltak, fizetés nélkül. Zomborban sorsfordító ismeretséget kötöttek. Találkoztak egy oslói norvég családdal, annak ajánlatára Norvégiába menekültek a vérontás elől.
Gyorsan elsajátították a norvég nyelvet
Norvégiában néhány hét menekülttábori tartózkodás után egy másik szállásra kerültek, ott már saját szobájuk volt, két évet töltöttek el ilyen körülmények között. Ekkor még nem lehettek biztosak benne, hogy megkapják a letelepedési engedélyt, de azért könyvből és magnóról már tanulták a norvég nyelvet. Csak miután a 90-es évek közepén megkapták a jóváhagyást, volt joguk ötszáz órás norvég nyelvtanfolyamra. Időközben norvég tanítókollégákkal is megismerkedtek, akik támogatták őket.
– A norvég nép érdeklődő a másik kultúra iránt, ugyanakkor kissé távolságtartó is, talán ezért nevezik „hideg északi népnek“, de a norvégok segítőkészek és jóindulatúak azokhoz, akiket befogadnak. A családommal ezek közé tartozunk – mondta Ibolya.
Helyi magyar családokkal is összeismerkedtek
Először férje kapott helyet egy Oslo közeli óvodában. Ibolya közben magyar családokkal kötött ismeretséget, ami fontos mozzanat volt, mert hiszen szerb nemzetiségű férje mellett addig csak a gyermekeivel beszélhetett anyanyelvén. Mindkét fia kifogástalanul beszél magyarul. Az idősebbik még idehaza, az iskolában tanulta meg, a fiatalabbik pedig édesanyjától sajátította el a nyelvet, Norvégiában.
Ahhoz, hogy visszaszerezzék tanítóképzői diplomájukat felső fokú vizsgát kellett tenniük norvég nyelvből, továbbá történelemből és földrajzból, szintén norvégul.
Ezután Ibolya egy általános iskolában kapott állást. Az alsó négy osztályt tanította, egyidejűleg felzárkóztató tagozaton is dolgozott, külföldről letelepedett szülők gyerekeit tanította norvégra. Ma már nyugdíjas. Férje matematika-fizika és zene szakos tanárként dolgozik ma is.
Magyar közösségek Norvégiában
Vranić Ibolya a kivándorlásuk után hamarosan tagja lett a norvégiai Magyar Baráti Körnek és a Norvég–Magyar Egyesületnek is. Ez utóbbi az ’56-os magyarországi menekültekből áll.
A Magyar Baráti Körnek klubhelyisége van, ahol a tagok összejöveteleket tarthatnak. Minden korosztály találhat itt az érdeklődésének megfelelő programokat – sportolási lehetőségek vannak, magyar bálokat rendeznek –, melyeknek legfőbb célja, hogy összehozzák a norvégiai magyarokat.
A klubba néptánccsoportokat hívnak Magyarországból és Erdélyből, emellett irodalmi esteket is tartanak.
– Megvan rá a lehetőségünk, hogy ápoljuk magyarságunkat Norvégiában, amit ki is használunk, miközben sikerült beilleszkednünk a norvégok közé is – mondta el Ibolya.
A szülőföld utáni vágyakozás évente többször is hazacsalja őket, s olyankor szívesen időznek Sepsén és Szentlászlón is.
{fomments}
