Lehet, hogy mégsem írják ki a népszavazást a kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvény módosításával kapcsolatban?
Zoran Milanović miniszterelnök még tavaly kijelentette, hogy amíg ő a kormányfő, a kisebbségi jogok visszavonásáról nem fognak népszavazást tartani Horvátországban. És úgy látszik, be is tartja ígéretét, ugyanis Horvátországban sem az alkotmány, sem pedig a népszavazásokról szóló egyéb törvény nem ír elő olyan határidőt, amelynek a leteltéig döntenie kellene a kormánynak a referendum kiírásáról. A kisebbségek jogait megnyirbálni kívánó törvénymódosítási javaslatot 680 ezren írták alá, ám a kormány alkotmányellenesnek tartja, ennek ellenére napirendre fogja tűzni, majd alkalmazni kívánja az alkotmánybíróságról szóló alkotmány erejű törvény azon rendeletét, mely alapján az alkotmánybíróság a szábor kérésére megállapíthatja, hogy a népszavazási kérdés tartalma összhangban van-e az alkotmánnyal.
A kormány szerint a népszavazás nem lenne összhangban az alkotmánnyal, és sértené annak harmadik cikkét, amely szerint „A szabadság, egyenlőség, a nemzeti és a nemek közti egyenjogúság, a békesség, a szociális igazságosság, az emberi jogok tiszteletben tartása, a tulajdon sérthetetlensége, a természet- és környezetvédelem, a jogállam és a demokratikus többpártrendszer alkotják a Horvát Köztársaság alkotmányos rendjét és az alkotmány értelmezésének alapját.”
Továbbá: Jugoszlávia számos olyan nemzetközi egyezményt írt alá, amelyeket Horvátország mint jogutód önmagára nézve kötelezőnek tart, és ezek is garantálnak kisebbségi jogokat, beleértve a nyelvhez és az íráshoz való jogot, amelyet most népszavazás útján szeretnének módosítani. Emellett Horvátország mint önálló, szuverén állam aláírta a kisebbségek védelméről szóló egyezményt a Duna mente békés reintegrációja alkalmával, amelynek értelmében szavatolja a kisebbségek jogait az országhatárokon belül. És végül, de nem utolsósorban Horvátország az Európai Unióhoz csatlakozva „automatikusan” vállalt bizonyos, a nemzeti kisebbségek, népcsoportok jogainak védelmével kapcsolatos kötelezettségeket.
A jelenlegi szabályozás kimondja, hogy ha a lakosság harminc százaléka egy adott kisebbséghez tartozik, engedélyezik számukra a saját nyelv hivatalos használatát. A népszavazási kezdeményezés 50 százalékra kívánja emelni a lakossági arányt. Ezzel ugyan megakadályozhatóvá válna, hogy Vukováron kétnyelvű, latin és cirill betűs feliratokat helyezzenek ki, amiért végül is a kezdeményezés megszületett, de – amint azt megkíséreltem kifejteni – számos nemzetközi szerződést és saját alkotmányát is megsértené így az ország. Ugyanis egy olyan törvény, amely csak akkor tenné lehetővé a kisebbségek nyelvhasználathoz való jogát, ha azok lélekszáma eléri az 50 százalékot, a nemzeti kisebbségek elismerésének megtagadását jelentené.
