Megkoronázza vadászpályafutását az aranyérmes trófea

A kopácsi Farahó Illéssel beszélgettünk az ősi mesterség, a vadászat szépségeiről, annak apropóján, hogy múlt héten, az eszéki vadászati és horgászati kiállításon vehette át az eddigi legnagyobb trófeájáért járó elismerést.

Farahó Illés közel ötven éve vadászik, ma a kopácsi vadásztársaság legidősebb tagja. A sokéves vadászmúltnak otthonának a folyosóján is látható jelei vannak, árulkodnak róla a falon lógó fényképek és a trófeák.

Legnagyobb trófeáit az utóbbi hét évben szerezte, 2015-ben bronz-, 2017-ben pedig ezüstérmes szarvast ejtett el. Idén pedig, február 4-én, két nappal 71. születésnapja előtt egy aranyérmes szarvassal is megajándékozta Szent Hubertusz, a vadászok védőszentje. Trófeáját az eszéki vadászkiállításon is bemutatták, itt vehette át az ezzel járó elismerést.

– Kopácsi gyerek vagyok, mondhatni, csónakban születtem. Mindenem a rét, az állatok, a pecázás, amit már egész fiatalon is űztem. Vadászattal huszonkét éves korom óta foglalkozom – mondja Farahó Illés, hozzátéve, a természet szeretetén túl a jó társaság vonzotta a kopácsi vadásztársaságba, melynek 1973-ban vált hivatalosan a tagjává. 

Sok jó kapcsolat született a vadásztársaságok között

Mint mondta, akkoriban inkább csoportban vadásztak sörétes puskával, főként mocsári szárnyasvadakra, libákra, szárcsákra stb. Jó kapcsolatot ápoltak a vajdasági Bajmok és Zentagunaras (Orahovo) vadásztársaságaival, meghívták egymást a vadászatokra is, így változatosabb állománnyal találkozhattak. A kopácsiak nyúlra lőhettek a Duna túloldalán, míg a vajdaságiakat itteni vaddisznóvadászatra invitálták.

A kopácsi egyesület munkáját megszakította a háború, ezt az időszakot (1991-97) magyarországi menekültségben vészelték át. Illés bácsi itt is szerzett vadászismerősöket, ezek a kapcsolatok nem csak a magyarországi szalonkavadászatokban merültek ki, megmaradtak a hazatérés után is. A kopácsiak részt vettek a szentlőrinci vadászkiállításon, a magyarországiak pedig a Halásznapokra látogattak ide.

Utóbbival kapcsolatban jegyezte meg Illés bácsi, örül, hogy a mai vadászegyesületet alkotók a falu többi civil szervezetével karöltve ilyen magas szintre emelték a rendezvényt, és hogy sikeresen működik a vadásztársaság is.

Az egyesületben ketten maradtak, akik az idősebb korosztályt képviselik, amíg erejükből telik, ők is kiveszik részüket a munkából. És természetesen az is nagy öröm Illés bácsi számára, hogy közel ötvenévnyi vadászat után végre az aranyérmes trófeát is magáénak tudhatja.