Számos nemzeti kisebbség jogai sérülnének Horvátországban, ha sikeres lenne az a legújabb népszavazás, amely a kisebbségi nyelvhasználatról, vagyis az alkotmányban meghatározott kisebbségi arány megváltoztatásáról, a küszöb megemeléséről szólna.
Egy ilyen népszavazás sikere számos problémát is okozhatna Horvátország és más államok kapcsolatában, valamint csökkenthetné az ország nemzetközi tekintélyét, ami egy újonnan tagosodott európai uniós államnak, gondolom, nem hiányzik.
A horvát alkotmány jelenleg azokon a településeken engedélyezi a kétnyelvűséget, ahol valamelyik nemzeti kisebbség aránya meghaladja a lakosság számának egyharmadát. Ilyen például esetünkben a Hercegszőlősi járás, ahol a magyarság aránya 38 százalék. És ilyen volt a Bellyei járás, ahol most már, a legújabb népszámlálási adatok szerint nem érjük el a 30 százalékos küszöböt, így magyar feliratokat már csak a többségében magyarok lakta településeken, Kopácson, Várdarócon és Laskón lehetne kihelyezni, valamint a kétnyelvűség is csak ezekre a településekre korlátozódna.
Ha sikerülne a harminc százalékot ötven százalékra emelni, az azt is jelentené, hogy a Hercegszőlősi járásban már nem lehetne hivatalos nyelv a magyar, de többek között Szentlászlón sem lehetnének magyar feliratok.
A kétnyelvűség megszüntetését és a törvény megváltoztatását egy, a vukovári horvátok jogainak védelmében alakult, és a szerb kisebbség ellen fellépő szervezet kezdeményezte azért, hogy Vukováron ne helyezhessenek ki a latin mellett cirill betűs, vagyis kétnyelvű feliratokat. Az aktivisták viszont arról megfeledkeztek, hogy a kezdeményezés sikere esetén nemcsak a szerb kisebbség jogai sérülnének, a szabályozás a többi nemzetiségre is vonatkozna, a magyar, de a cseh, a szlovák és az olasz közösség jogai is csorbulnának az országban.
Ha ez megtörténne, Horvátország nemzetközi vállalásainak sem tudna eleget tenni, elsősorban a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának kellene hátat fordítania. Ennek elfogadásával ugyanis egy állam kötelezettséget vállal, hogy védi a kisebbségi nyelveket, egyebek mellett például támogatja, hogy a hivatalos szervek és a közintézmények biztosítsák ezeknek a nyelveknek a hivatali használatát is. A charta azonban nem tér ki arra, hogy milyen lakossági arány esetén szükséges a fentieket alkalmazni, ennek meghatározását rábízza az aláíró országokra. Mivel a kisebbségi nyelvek helyzete különböző, és minden nyelv „egyedi eset”, a charta nem támaszt minden országgal szemben azonos elvárásokat. Ennek értelmében tehát Horvátországnak emiatt nem is kellene szankcióktól tartania.
A szábor ülésterme mindenesetre egész héten hangos a különböző alkotmánymódosítási törvényjavaslatoktól és azoktól az „ötletelésektől”, hogy mikor és milyen témában lehessen kiírni népszavazást. Hogy mi lesz az „ügy” vége, nem jósolható meg, de az biztos, hogy a tendenciák mindennek mondhatók, csak kedvezőnek nem.
