Az élő és töretlen magyar nemzethez tartozásnak, a ’48-as örökséghez való hűségnek számos bizonyítékát adták a drávaszögi, köztük a csúzai magyarok. 1897-ben itt, Csúzán már állt az obeliszk Magyarország kormányzójának, Kossuth Lajosnak az emlékére. A Trianonnal lebontásra ítélt emlékműből kiemelt Kossuth-dombormű megmentése és a művelődési otthonban való felavatása is a sziklaszilárd kitartást jelképezi. Éppúgy, ahogy a tisztelet koszorúi Ács Gedeon vagy Tóth Ambrus gondozott sírhantjain – mondta Szilágyi Péter, a magyar miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége (HMDK) központi csúzai megemlékezésén.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc a magyar történelem egyik legfontosabb eseménysorozata volt, amelyben egy nép összetartó ereje, nemzettudata, szabadságszeretete és büszkesége mutatkozott meg. Olyan hősök és hazafiak küzdöttek a szabad Magyarországért, mint Kossuth Lajos vagy Petőfi Sándor.
A magyar szabadságharc százada olyan időszak volt, amikor nem volt ritkaság, hogy falusi lelkészek is tudóssá képezték magukat, s ha a hazaszeretet úgy diktálta, nemzetük szabadságáért akár kardot kötöttek. Közéjük tartozott Kossuth tábori lelkésze, Ács Gedeon is.
Ács Gedeon nemcsak pénzt gyűjtött a forradalom megsegítésére, nemcsak szónoklataival biztatta híveit, hogy vegyenek részt a Habsburgok elleni harcban, hanem személyes példát is mutatott: beállt a harcolók közé, tábori lelkészük lett. A szabadságharc végnapjait látva úgy határozott, hogy inkább a menekülőkhöz társul, mintsem vállalja a megalázó börtönbüntetést. Tízéves száműzetés után tér haza szülőföldjére, ahol a csúzaiak lelkésze lett, és haláláig fáradozott a kis közösség szellemi felemelkedéséért, jobbításáért.
Tetteivel nemcsak a csúzai, hanem a horvátországi magyarok tiszteletét is kiérdemelte, így síremléke évek óta egyik központi helye a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége március 15-ei megemlékezésének.
Ács Gedeon alakját és munkásságát Pinkert Ida, a csúzai egyházközség gondnoka méltatta. Síremlékénél idén is számos koszorút helyeztek el a hálás utókor képviselői. De nem feledkeztek meg Tóth Ambrusról, Csúza első állandó tanítójáról sem, aki a szabadságharcban honvéd tüzérként szolgált.
Ezt a könyvtár előcsarnokában levő Kossuth-domborműnél lezajló koszorúzási ünnepség követte, amelynek hangulatát az Alfalusi Vegyes Kar és a HMDK sepsei alapszervezetének népdalköre alapozta meg alkalmi énekével, majd Andócsi János, a HMDK alelnöke szólt az egybegyűltekhez, ezt követően pedig a megszokott „forgatókönyv” szerint sorban elhelyezték koszorúikat Kossuth arcmása alatt az egyesületek képviselői, politikusok, közéleti személyiségek.
Ünnepi műsor
A 48-as eszmékről, célokról, az akkori események következményeiről szóltak az ünnepi műsor szónokainak beszédei is. A kultúrotthon nagytermében a közönséget elsőként Jakab Sándor, a HMDK elnöke üdvözölte és biztatta a szabadsághős Damjanichtól kölcsönzött jelszóval magyarságuk megtartására.
Szilágyi Péter, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára ünnepi beszédében elmondta : „Március idusán a Kárpát-medence és a világ magyarsága különös lázban ég, kivételes nemzeti ünnepre készülünk. Fontos ünnepi helyszíneink között itt, a Drávaszögben kiemelkedik Csúza, ahol az egykori tanító, Ács Gedeon, Kossuth Lajos tábori lelkésze hirdette az igét, és ahol végső nyughelyét ma is tisztelet övezi. Csúza népe azóta is örökségként őrzi 1848 üzenetét, ezért is megtisztelő, hogy önökkel együtt, ezen a helyen emlékezhetem meg történelmünk dicső napjairól.”
Kiemelte, hogy „szellemi szilárdság, ép és kikezdhetetlen öntudat: ez mentette meg Drávaszög magyarságát minden időben. Még a legnehezebb évtizedek során is, amikor Mohácsnál az egész ország térdre kényszerült. Csúza, Vörösmart, Sepse, Laskó, Várdaróc és Kopács mindvégig megmaradt magyarnak, és azok ma is, ezeregyszáz évet követően.”
Majd azzal folytatta, hogy „a délszláv háború idején, mint megannyiszor a történelem folyamán, újra helyt tudtak állni, tanúbizonyságát adva emberiességnek és magyarságnak. Védték otthonaikat, hittek a gondviselésben és a jövőben, és ezért lehetett az újrakezdés valóság.”
„Örömmel tapasztaljuk, hogy a horvát-magyar kapcsolatok végre új esélyt kaptak” – hangsúlyozta, majd hozzátette: „jó érzéssel tölt el bennünket, hogy Horvátország vezetése odafigyel a magyar nemzeti kisebbségre (…) a mi feladatunk élni ezzel a lehetőséggel, használni minden elérhető eszközt a magyarság jövőjének és boldogulásának biztosítására”.
Magyar József zágrábi magyar nagykövet Orbán Viktor miniszterelnöknek a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából a határon túli magyar közösségekhez szóló üzenetét tolmácsolta.
Ünnepi beszédet mondott még Tiffán Zsolt országgyűlési képviselő (Fidesz – MPSZ), miniszteri biztos, De Blasio Antonio eszéki magyar főkonzul, Dudás Károly, a Vajdasági Magyar Szövetség Tanácsának elnöke.
A HMDK központi, március 15-ei megemlékezésének vendége volt még többek között Hepp Mihály, a magyarországi horvátok parlamenti képviselője, Pirityiné Szabó Judit, a nemzetpolitikai államtitkárság főosztályvezetője, Pohl Marietta, a Baranya Megyei Közgyűlés tagja és a megyei vállalkozói központ igazgatója.
A megemlékezés egy alkalmi összeállítással zárult, a programban az Alfalusi Vegyes Kar, a HMDK sepsei népdalköre, a csúzai Pódium Irodalmi Színpad, a Csárdás népi táncegyüttes és a Hajnalcsillag gyermektánccsoport lépett föl.
