Magyar versek Čakovciból

0
86
Lajkó-Toldi Erzsébet

Lajkó-Toldi Erzsébet a szlavóniai Čakovciban élő tollforgató, aki a Vukovári Magyarok Egyesülete magyar kultúra napi ünnepségén mutatkozott be először verseivel, melyek főként vallásos ihletésűek, az igazságszeretetről, a tisztaságról, az egyszerűségről szólnak.

Erzsébet a vajdasági Kupuszinán (Bácskertes) látta meg a napvilágot, ott töltötte fiatalkorát, majd 1972-ben az akkor még nem államhatár másik oldalára, a Vukovár közeli Čakovciba jött férjhez. Ma is itt élnek, gyerekük és unokájuk is van, akik viszont a tengerparton találták meg a boldogulást.

Erzsike néni egész életében dísznövénytartással foglalkozott, virágait Vinkovciban értékesítette. Nyugdíjasként a piacra már nem jár el, kertészkedni viszont még mindig szeret, ez meg is látszik az udvarán. Nyílik már a hóvirágja, de büszkeséggel töltik el egzotikus növényei és kerti tavacskája is, melyet maga tervezett és hozott létre. 

Másik szenvedélye a versírás, ez talán nem is olyan meglepő, hiszen a virágok és a versek szeretete egyaránt érzékeny lélekre vall.

– Nem foglalkoztam mindig írással. Néhány évvel ezelőtt komoly lelki válságba kerültem, aminek, azt gondoltam, sohasem lesz vége. Mégis vége lett, különös, ok nélküli nyugalom és béke árasztott el, olyan intenzív szeretetet éreztem magam körül, mintha valaki ott lett volna velem, pedig egyedül voltam a szobában. Ennek az érzésnek a hatására kezdtem verset írni – osztotta meg velünk élete meghatározó élményét, hozzátéve, költeményeiteit az egyszerűség jellemzi, mint amilyen ő maga is.

Felolvasott a Vukovári Magyarok Egyesületében

A költészetben sohasem a méret, a számok a lényeg, azért mégis említésre méltó, hogy másfél év alatt közel háromszáz verset írt. Ebből is látszik, hogy megtalálta magát e tevékenységben, melynek egyik funkciója az öngyógyítás, illetve hogy legmagasztosabb pillanatait oszthatja meg általa másokkal is. Meg is osztotta, a Vukovári Magyarok Egyesülete kultúra napi rendezvényén volt alkalma bemutatkozni.

– Meleg, vendégszerető közeg fogadott Vukováron, és boldoggá tett, hogy láttam, érdeklik a közönséget a verseim. Ezúton is köszönöm a vukovári magyaroknak, hogy lehetőséget adtak nekem a bemutatkozásra, kiváltképp Jakumetović Rozáliának, őnélküle valószínűleg önökhöz sem jutott volna el a hírem – mondta Erzsike néni.

Költeményeinek témáival kapcsolatban elmondta, legmélyebb érzéseit próbálja kifejezni általuk, lelki fájdalmát, isten közelségét. Az igaz ösvényt keresi, mint ahogy egyik versében a búzamag: „Ki is néz a földből kicsit, szégyenlősen körültekint. / A fényes Nap csalogatja, sugarával csábítgatja. / Örömében nyújtózkodik, s az ég felé igyekszik.”