„A legfontosabb célom az volt, hogy emberségre neveljem a gyerekeket”

0
995
Bognár_Magdaléna

A Horvátországi Magyar Pedagógusok Fóruma (HMPF) nemrég megtartott díszülésén egy emlékplakettel köszönte meg a nemrégiben nyugdíjba vonuló négy tanító/tanár több évtizedes oktató-nevelő munkáját. A díjazottak egyike Bognár Magdaléna, aki előbb Kiskőszegen, majd a Vörösmarti Általános Iskolában tanította az alsós gyerekeket három évtizeden keresztül.

Magdaléna tanítónő egy éve nyugdíjba vonult, de a gyerekek most is ujjongva fogadják, ha találkoznak vele. Mindig könnyen szót értett a fiatalokkal, akik ugyancsak szívesen keresték a tanárnő társaságát. Élettapasztalatának köszönhetően mindig jó tanácsokkal látta el a fiatalokat, volt hozzájuk biztató szava, de meghallgatta az ő véleményüket is, amiből leszűrhette, merre halad a világ.

A gyerekek iránti rajongás a tanítói munkára predesztinálta őt, már a darázsi elemi iskolában, harmadikos kisdiákként is tudta, hogy majd ha felnő, pedagógus lesz.

Miután elvégezte a zombori tanítóképzőt, a bácskertesi (Kupuszina) iskolában állt munkába. Öt évig dolgozott itt, majd, élve a felkínált lehetőséggel, a Drávaszögbe jött tanítani. Egy időre letelepedett a határnak ezen a felén, melyet mindig is hazájának tekintett, később azonban az utazás mellett döntött, Bezdánból járt át dolgozni naponta, nyugalmazásáig. Másfél évtizedet tanított Kiskőszegen és ugyanennyit a Vörösmarti Általános Iskolában.

Mindvégig odaadással és lelkiismerettel tanította diákjait, munkásságát a Horvátországi Magyar Pedagógusok Fóruma is elismerte. A tanítói hivatásról beszélgettünk a pedagógussal.

– Nagyon szerettem a szakmámat és a gyerekeket. Ezt a munkát csak alázattal, szeretettel lehet végezni. Amikor dolgozni mentem és bezártam a lakásom ajtaját, engem nem érdekelt, hogy odahaza mi történik. Ha ég a ház, hadd égjen. Ha bementem az iskolába, akkor csak az osztállyal és a gyerekekkel törődtem – mondta Magdaléna.

A legfontosabb célja mindig az volt, hogy a lehető legtöbb tudást és szeretetet adja át nekik, hogy jó emberré nevelje őket. Oktatói munkája sokszor nemcsak a tananyagra terjedt ki. Ha azt látta, hogy például a vidéki gyerekek nem voltak tisztában azzal, mi az a kukorica és a búza, akkor kirándultak egyet a határba. De igyekezett segítségükre lenni akkor is, ha vigaszra volt szükségük, próbált lelket önteni beléjük.

– A szülők tragikusan vesznek mindent, ezt a gyerek is hallja, és ez nem jó. Nem kell a gyereknek mindenről tudnia. Majd valahogy lesz. Fontosnak tartottam, hogy a gyerekek hittanra is járjanak, habár sok szülő ezt nem nagyon szorgalmazta. Pedig ott csak jót tanulnak – fejtette ki véleményét a tanárnő.

11-bognar-magd-2-copy

Szíve szerint még tanítana

Amikor a nyugdíjas éveiről kérdeztem, Magda tanárnő elmondta, még mindig nem tudta megszokni, hogy nem kell bemennie az iskolába.

– Igaz, hogy betöltöttem a hatvanötödik életévemet, de úgy érzem, lenne még erőm tanítani. De ilyen a törvény, így hát, hogy kiegészítsem a nyugdíjamat, Németországban vállalok ideiglenes munkát az idősgondozás területén – mondta, hozzátéve, most ezt is hanyagolja kicsit, mert nemrég egy unokával bővült a családja, csak sajnos ők sincsenek túl közel.

Azt szerette még az iskolai munkában, hogy ott kiélhette a kreativitását. Ezt az igényét most úgy pótolja, hogy ötleteket ad például az iskolai műsorok díszletezéséhez volt kolléganőjének, barátnőjének, akivel a sepsei iskolában dolgozott együtt. Ebben a kis faluban tanított legszívesebben, ahol hálás szülők és hálás gyerekek vették körül. Kolléganőjével is mindenben meg tudtak egyezni, inspiráló volt a légkör.

A szárnyukat bontogató pedagógusoknak azt üzeni, alázattal, odaadással és szeretettel tanítsanak! Ne féljenek bevonni a gyerekeket a munkába, mert örömmel vesznek részt benne, mindent megcsinálnak, amit mondanak nekik, ha látják, hogy szeretet veszi őket körül.

A pedagógusfórum munkájához csak gratulálni lehet

Magdaléna tanárnőt három pedagógus társával együtt a HMPF a 15. évfordulója alkalmából tartott díszülésen emlékplakettel jutalmazta, amiért évtizedeken keresztül odaadóan oktatták és nevelték a magyar diákokat. Ezúton is köszönetét fejezte ki, amiért értékelték a tevékenységét.

– A Pedagógusok Fóruma munkájához csak gratulálni tudok. Az évfordulós műsor gyönyörű volt, méltó ahhoz a sokéves munkához, amelyet eddig folytattak – mondta a nyugdíjas tanárnő.

Elmondta továbbá, hálás azért a sok segítségért, amit a pedagógusok a Fórumtól kaptak: a sok jó tanácsért és könyvekért, amelyekkel ellátták őket, a továbbképzésekért, a szakmai kirándulásokért, melyeken rendszeresen részt vett. Mint mondta, az évtizedes tapasztalat nagyon fontos, de emellett a folyamatos továbbképzésre is szükség van. Kívánja a pedagógusfórumnak és vezetőjének, hogy folytassa a sikeres tevékenységet, mert szép és hasznos az, amit csinálnak.

06-07-forum-9