Kopácsnak, a Drávaszög legdélibb településének a története is olyan, akár egy szakadozott lánc: szemek hiányoznak belőle. De nem is csoda, hiszen nem messze feküdt egy olyan hadi úttól, amelyen a régi századokban gyakran vonultak fel a maguk körül mindent elpusztító hadak. Bár szervezett régészeti feltárás nem folyt a falu területén, néhány véletlenül előkerült leletmaradvány alátámasztja azt a véleményt, hogy régóta telephelyet kínált ez a vízparti vidék. Így például 1967-ben jelentős római leletet találtak helybéli fiatalok: a Kis-Szakadásnál a földből Jupiternek emelt római fogadalmi követ emeltek ki.
A víz melletti falu
A 12. század elején több birtokosa is volt a falunak, értékét elsősorban halakban gazdag halászóhelyei adták meg. A tatárjárás idején elnéptelenedett, majd 1292 után számos tulajdoncserét élt meg. A Hunyadiak korában, 1481-ben Bodola mezőváros birtoka. A hódoltságban, 1564-ben Henyei Miklós tulajdona. Aztán Kászim pasa vakufbirtoka lett. Ekkortájt száz család lakta. A török kiűzése után Savoyai Jenő birtokrésze.
Emberemlékezet óta a rétet víz öntötte el rendszeresen, s halat hozott a lakóinak, a kopácsiak élete ettől függött. Lakossága évszázadokon át dacolt az erre portyázó, zsákmányra éhes hadakkal. Nem sikerült elűzni őket, megmaradtak helyben, a Belső-Drávaszögben.
A halászat a 60-as évekig virágzott
A település lakóinak megélhetését a falut körülölelő több tízezer hektáros rétség és a Duna, valamint a Dráva és a tavak vizeinek kiöntése biztosította. A kopácsiak gazdaságát úgy jellemezték, hogy földjük igen termékeny, halászatuk a leggazdagabb a megyében, halastavuk olyannyira bővelkedik halakban, hogy némelykor egy háló megvetésével 100 mázsát is kifognak. A halászat az 1960-as évekig virágzott, ezután a halászokat kitiltották a rétből. A halászati lehetőség megszűnése után a falu férfilakosságának a zöme a környező mezőgazdasági, ipari üzemekben helyezkedett el, majd egyre többen kezdtek el kertészettel foglakozni, paprikájuk, paradicsomuk az eszéki piac legkeresettebb terméke.
Vallás
A falu népe már a 12. században találkozhatott a kereszténységgel. Itt is győzedelmeskedik a reformáció, a kisszámú katolikus hitét a szomszédos bellyei katolikus templomban gyakorolta.
Református egyháza korai alapítású, első templomuk a reformáció idején leégett, majd az 1848-49-es szabadságharc idején nyerte el mai formáját. Az 1991-es háború ezt az épületet sem kímélte, a békés reintegráció után az Orbán-kormány támogatásából újították föl.
Oktatás
A falu iskolájának alapítása a reformációig nyúlik vissza. A 16. század végétől a refomátus iskolaközpontokból, Debrecenből, Sárospatakról érkezett prédikátorjelöltek álltak a kopácsi katederákon. Miután megalakult a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, államosították az iskolát, és szerbül oktatták a magyar diákokat. A második világháború után négyosztályos iskolaként működik, az 1959-60-as tanévtől pedig a laskói magyar központi iskola része lesz. Több mint félezer éves működés után 2005-ben gyermekhiány miatt egy rövid időre lakat került rá, majd 2009-ben újra megnyitotta kapuit négy elsős kisdiákkal.
[huge_it_maps id=”2″]
A Nagykocsma épülete
Az impozáns épület 1820 és 1825 között épült, 1978-ig kultúrházként funkcionált, ebben kaptak helyet a különböző szervezetek, egyesületek, a falu könyvtára, és nevéből következően a vendéglő is. 1942-ben négy kocsma is volt a faluban, a legnevezetesebb mind közül a falu közepén álló Nagykocsma volt, cégérének felirata így csalogatta a vendégeket: „Itt a falu közepe, ki nem hiszi, jöjjön be!“
A háborús években (1991–1997) teljesen lepusztult. A békés reintegráció után sem fordítottak rá sem figyelmet, sem anyagiakat, ami részben érthető is, hiszen a tulajdonviszonyok rendezetlenek voltak. Az életveszélyes épületet két éve lebontották, a járás a helyére egy szállodát és halászházat tervez építeni.
