Kiskőszeg a Duna jobb partján, a Baranyai-dombság lábánál terül el. A település fekvése és természeti szépsége már számos természetimádó és művész érdeklődését felkeltette, de a tollforgatókat is megérintette e festői táj. Herceg János író a közeli harangszót és a hajók fütyét hallgatta itt nagy élvezettel, és elvarázsolta a parti fűzfák bólogató nyugalma a Leányvár aljában. A domb gerincéről olyan széles a láthatár, mint a batinai ember gondolatvilága – írja Tausz Imre helytörténeti könyvében.
Nevének eredete
A település elnevezésével kapcsolatban két magyarázatnak is népmondai alapja van. Az egyik szerint, amikor az igazságos Mátyás király parasztruhába öltözve átkelt egyszer a réven, meghallotta, hogy a vár úrnője, Vörös Márta kegyetlenül bánik a jobbágyaival, igazságot akart tenni, és Vörös Mártához indult. Az tudomást szerzett a király jöveteléről, megrémült és hintójával a Dunába hajtott. A folyóban megtalálták a fenyítőpálcáját, aminek horvát neve ’batina’, ebből lett későb a Batina helységnév. Egy elképzelhetőbb magyarázat szerint a római Bacincum, illetve Batin szóból ered a Batina név, de az is lehet, hogy Györffy György történésznek van igaza, aki a Battyán névből származtatja Batinát, amely 1316-tól Kőszeg, majd a későbiek folyamán a Kiskőszeg nevet viseli. A falu a 18. században hol Batina, hol Kőszeg néven szerepel. A 19. században, hogy megkülönböztessék a nyugat-magyarországi Kőszeg városától, Kiskőszegnek nevezik el hivatalosan. 1818-ban Kis-Kőszeg, majd a 20 században Kiskőszegnek írják.
A rómaiak jelenléte is bizonyított
A feltárt régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy már több mint 5000 évvel ezelőtt is élt ember e vidéken. A rómaiak jelenlétét a magaslaton talált római pénzek igazolják. A Római Birodalom pannóniai határának limese, azaz erődje volt itt, amely védte a tartományt a barbárok betörésétől. Pannónia keleti része, a Dunántúl – és vele Baranya is – 409-ben került a hunok kezére. Sorban foglalták el a Duna menti római erődítményeket, először a kiskőszegi (batinai) várat. A mohácsi csata idején, 1526-ban a törökök dúlták fel a falut, amelynek lakossága elmenekült, és a település lakatlan maradt. A település lakatlan lehetett a török elleni felszabadító háborúk idején is. 1696-ba szerbek telepedtek le, majd újra elnéptelenedett a falu. 1719 körül kezdett újra benépesedni szegény katolikus délszláv és magyar családoknak köszönhetően. Hatvan évvel később pedig német (sváb) telepesek érkeztek, így a faluban majdnem mindenki három nyelven beszélt. Az 1784-es összeírásnál már 85 ház volt Batinán.
Gazdasági élet
A 18. században megindult a korszerű termelés, amely Batina fejlődését is elősegítette. Megépült a magtár, és valószínűleg ebben az időben épült a Bellyei Uradalom borpincéje is, amely fölött ma a templom magasodik. A dunai révnek és a folyó mellett épült rakpartnak köszönhetően élénk forgalmúvá vált a település. Lakosai a hajózás, a kereskedelem és a kisipar mellett kisebb részben mezőgazdasággal is foglalkoztak.
Batinán kőbánya is működött, a kitermelt mészkövet és a márgát a Duna szabályozásához használták fel. A bányában 20-30 ember dolgozott az 1950-es évekig, amikor azzal az indokkal, hogy nem kifizetődő a termelés, bezárták. A téglagyárnak, amit szintén ebbe az évben zártak be, szintén jelentős szerepe volt a falu gazdasági életében. 1950 és 1976 között az ún. kanálgyár több mint 330 embernek adott munkát. Később az öntödében, valamint a Jelen Erdő- és Vadgazdálkodási részlegében dolgoztak sokan. Mindennek az 1991-es háború vetett véget, a szerb megszállás a gazdasági életet is megbénította.
A falut a békés reintegráció (1997) után a Darázsi járáshoz csatolták. Máig sem igazán tudott talpra állni. A legtöbben a kikötő megépülésében látják a település újboli esélyét.
Az iskola
A batinai iskoláról 1780-tól vannak hiteles adatok. Az első iskola az 1986-ig működő tanintézmény helyén épült. Ez felekezeti iskola volt, és három nyelven: magyarul, horvátul és németül tanítottak az itt szolgáló lelkipásztorok és tanítók. 1872-ben Batinának 1924 lakosa volt, ezért az iskolát bővíteni, illetve újat kellett építeni. Az új sikolát 1880-ban adták át, de 1902-ben leégett, ezért újra új épületet voltak kénytelenek építeni.
Szent Bálint-templom
A templomot 1757-ben építették, és mivel a 20. század elejére kicsinek bizonyult, kíbővítették. A munkálatokat 1918-ban kezdték, és csak 1927-ben fejezték be. Aztán bő fél évszázadig szinte hozzá sem nyúltak. Ezért is volt szükség egy nagyobb felújításra, ami 2011 júniusában fejeződött be.
Kilátás a magaslatról
Az 1944-es batinai csata emlékére Antun Augustinčić által készített 27 méter magas alkotást 1947-ben állították fel. A titói Jugoszláviában népszerű kirándulóhelynek számított, aztán az ország szétesését követően gyorsan feledésbe merült, környéke elgazosodott. Az utóbbi években azonban a kirándulók újra felfedezték maguknak, a területet is szépen gondozzák. Az emlékmű által uralt magaslatról szép kilátás nyílik a Dunára, a szemben lévő Ferenc-csatorna torkolatára, tiszta időben a Keleti-Mecsek tömbje is látszik.
