Kiderült, hogy a jelölt „túlképzett”

Gondolom azon, amit most leírok, már nem sokan fognak meglepődni olvasóink közül: az oktatási minisztérium megsemmisítette a laskói általános iskola igazgatói állására kiírt pályázatot, mert a jelölt, akit a többség megszavazott, egy régi törvény szerint, amelyre az új csak hivatkozik, túlképzett a feladatra. A doktorandusz közgazdász-tanár nem lehet egy általános iskola igazgatója – középiskoláé igen -, mert túl magas a végzettsége. 
A következő lépés már csak az lehet, hogy feloszlatják az igazgatóbizottságot, amely nem a politikai elvárásoknak megfelelően szavazott… Kíváncsian várjuk, hogy fogják ezt kivitelezni, és melyik fiókból halásznak majd elő holmi rég elavult törvényt, amire majd hivatkozhatnak, és egy olyan igazgatóbizottságot hozhatnak össze, amelyik odaszavaz, ahova kell!
Valami miatt a többségi nemzethez tartozó illetékesek egyikének sem felel meg (bármelyik párthoz is kötődnek), hogy alkalmas emberek kerüljenek a magyar iskolák élére. Még csak az hiányozna, hogy néhány éven belül ne lehessen bezárni őket… Nem jó az, ha ezek a magyarok értenek is valamihez, foglalkozzanak inkább földműveléssel, az a nekik való feladat, majd mi eldöntjük, ki juthat vezetői pozícióba – persze csak az olyan, aki mindenkor kiszolgálja a hatalmon levőket. Valamit valamiért – tartja a mondás.
Nemrég egy olyan hír is napvilágot látott, hogy decembertől megszüntetik az összes nemzetközi vonatot, amely összeköti Magyarországot Horvátországgal. Az Osztrák-Magyar Monarchia óta, amikor megépítették a vasutat, most fordulna elő ilyen először. Kit érdekel az a harminc-negyven diák, aki csak így tud Pécsre vagy Budapestre utazni? Magukra vessenek, amiért úgy döntöttek, hogy ott tanulnak tovább. De nem csak a diákokról van szó, ezzel a húzással Boszniát is sikeresen elvágják Európától – írja a Danas.net.hr hírportál.
A maroknyi itteni magyarság megbecsültségének egyáltalán nem tett (tesz) jót a MOL-INA-ügy sem. A Magyarország elleni sok kirohanás egyeseket arra bátorít, hogy megtűrt népcsoportként bánjanak velünk. Persze a politikusok jószomszédi viszonyról meg barátságról beszélnek, de azért a horvát híradásokban egyre többször hangzik el egy-egy magyarellenes megnyilvánulás. Itt van például a miniszterelnök utolsó nyilatkozata, amit a brüsszeli csúcs után mondott, miszerint a magyarok nem tisztelik a horvát törvényeket, ugyanakkor Horvátország tiszteli a magyar törvényeket. A miniszterelnök ezért feltette azt a „költői” kérdést, hogy ki a jobb? És meg is válaszolja: „Nem vagyunk egyformák, mi jobbak vagyunk, mint a magyarok.” Ha a miniszterelnök mondja, csak úgy van, nem?!
Elszomorító, sőt elkeserítő, hogy minden szándék és kezdeményezés, amely arra hivatott, hogy némi javulást idézzen elő a horvátországi magyarság fennmaradása tekintetében, legyen az oktatás, média vagy művelődés, úgy pattan rögtön vissza, mint gumilabda a falról. Kit érdekel, hogy megfúrták a magyar média intézményesítési kezdeményezését, hogy a magyar közművelődéstől elvontak támogatást, hogy magyar falvakban magyar kultúregyesületeket szüntettek meg, hogy magyar iskolák élére nem engednek olyan embert kinevezni, aki valóban a magyar oktatás érdekében tenné a dolgát? Senki, de senki rajtunk kívül fel nem emelte a hangját. Sem a magyar, sem a horvát közvélemény nem foglalkozott vele. Vajon meddig lehet folytatni ezt a szélmalomharcot? Egyre kevesebb az erőnk, és egyre több a kiábrándult, megfásult, apátiába süllyedő ember.