„Kemény munkával mindent el lehet érni”

A kiskőszegi ifjú informatikus azt mondja, élete legjobb döntése volt, hogy az eszéki magyar iskolaközpontba iratkozott

0
368
Zsivics Mihael

A kiskőszegi Zsivics Mihael nemrég szerzett informatikusi diplomát a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen, és azonnal sikerült is elhelyezkednie. Elmondása szerint pályája alakulásában kiemelkedően fontos szerepet játszott, hogy annak idején magyar iskolába iratkozott.

Napjainkban az informatikusi szakma a legkeresettebbek közé tartozik, munkanélküli informatikusról éppen ezért szinte nem is lehet hallani. A számítógépek iránti érdeklődésén túl ez is motiválta a kiskőszegi Zsivics testvéreket, hogy ezt a pályát válasszák. Bátyja példáját követve Mihael először az eszéki magyar központ középiskolájába iratkozott be, utána pedig ösztöndíjasként az ELTE informatikai karán folytatta egyetemi tanulmányait.

– Sem a testvéremet, sem engem nem vonzottak a horvát tannyelvű középiskolák, ezért Győrfi Ágnes tanárnő tanácsára a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központot választottuk. Úgy érzem, nem is dönthettem volna jobban, hiszen a színvonalas oktatáson túl egy családias légkörben sikerült elvégeznem a középiskolát. Az ott töltött négy év alatt minden szükséges tudást megkaptam tanáraimtól, akiknek a mai napig hálás vagyok, hiszen ők egyengették az utam, és nélkülük ma nem tartanék itt. Ezenkívül életem párját is a magyar iskolaközpontban ismertem meg – mondta mosolyogva Mihael, hozzátéve, hogy középiskolás évei alatt döntött úgy, hogy megpályázza a budapesti továbbtanulást lehetővé tevő magyar ösztöndíjat, és informatikus lesz belőle.

Már egyetemistaként is dolgozott

Az informatikai tanulmányok sok munkával, erőfeszítéssel és lemondással járnak. Mindezt Mihael is megtapasztalta, egyetemi évei alatt nem volt ritka, hogy egy-egy vizsgára hónapokig készült, és mindezek mellett még dolgozott is.

– Amikor az ELTE informatika szakát választottam, tudtam, hogy nem könnyű fába vágom a fejszém, ezért lelkileg is felkészültem. A híresztelések beigazolódtak, nem volt egy sétagalopp a szak. Sokszor előfordult, hogy míg a barátaim szórakoztak, én keményen tanultam, és emiatt ritkábban járhattam haza. Szerencsére az elhivatottságomat felismerte az a cég is, ahol a szakmai gyakorlatomat végeztem, és utána alkalmaztak is. Így már az egyetem mellett dolgozhattam is. Ez nagyon jól jött, viszont még több időmbe került – mesélte visszaemlékezve az ifjú informatikus, aki mindezek ellenére úgy érzi, hogy megérte a sok munka, fáradozás, hiszen ma már a bonyolult informatikai rendszerek sem jelentenek számára problémát.

Mihael az iskolaválasztás előtt állóknak azt üzeni, hogy válasszák bátran a magyar iskolát, és hogy elegendő akarattal és munkával bármit el lehet érni az életben, csak kitartás kell.

Szabadideje nem nagyon van

Mihael egyik kedvenc hobbija a horgászat, amit kiskora óta előszeretettel űzött versenyszerűen is. A pecázáshoz viszont szerencse és idő kell, utóbbiban viszont mostanában nem bővelkedik.

– Mindig is imádtam horgászni, teljes mértékben ki tud kapcsolni, viszont az utóbbi időben nagyon ritkán jutok vízközelbe, hiszen ha hazautazom a családomhoz, akkor általában velük töltöm az időt, így más kedvtelés után kell néznem – mondta Mihael.