Uborkaszezon van. Nyáron bezárnak az iskolák, a színházak, a parlamentben, sőt még a bíróságokon is szünet van ekkor. A szerencsésebb emberek ilyenkor veszik ki a szabadságukat, és „édes” pihenéssel, a még szerencsésebbek nyaralással töltik ezt az időszakot.
Ilyenkor az újságíró sem tud közéleti eseményekről beszámolni, mert alig történik valami. Marad az idegenforgalom, amely bőven ad témát. A horvát lapok többsége is szívesen foglalkozik az államkassza szempontjából fontos ágazattal. Hol dicsérik, hol szapulják az idényt. Az olvasó meg megpróbálja levonni a következtetéseket a sok információból.
A legtöbben azon siránkoznak, azzal, hogy Horvátország július elsejével belépett az Európai Unióba, és megszűntek a határok – legalábbis az utasregisztráció a határátkelőkön -, nem lehet majd tudni, mennyi turista is érkezik az országba.
Megsúgom, hogy más EU-s országokban sincs határ. De ott az idegenforgalom sikerességét nem a turisták számával mérik, hanem az idény bevétele számukra a mérvadó, a turizmusból befolyó jövedelem. Így csinálják ezt a spanyolok, az olaszok, a franciák és a svájciak is.
De hogy csináljuk mi?
Az, hogy mi mit gondolunk saját idegenforgalmunkról, egy dolog, de mit mondanak a külföldi turisták Horvátországról? Mi az, ami a horvát tengerpartra nézve hátrány a többi mediterrán térséggel szemben? Három ilyen „mínuszt” említ az egyik horvát napilap.
Először is, az árak elfogadhatatlanul magasak – írja. A szállásárak mellett a turisták a boltok és az éttermek áraira is panaszkodnak. Egy középkategóriás étteremben egy halvacsora akár a háromszorosa, ötszöröse is például egy görög luxusétteremben elfogyasztott estebédnek. A törökországi és a tunéziai (alacsony) árakkal pedig össze sem lehet hasonlítani az adriaiakat.
Amikor a vendég kiszámolja a végén, mennyit költött szállásra, élelmiszerre, üzemanyagra, autópályára és a „horror” áras kompra (ha valamelyik szigeten nyaral), nem biztos, hogy jövőre is visszajön. Ezért a pénzért repülővel, teljes ellátással, 4-5 csillagos szállodában is talál helyet, és a végén még azt is elmondhatja, hogy egzotikus helyen járt.
A második dolog, amit leginkább hiányolnak nálunk a turisták, az a vendégszeretet – sorolja tovább a lap. Sajnos elterjedt a „hír” az országunkról, hogy a horvát vendéglátók tulajdonképpen azt szeretnék, ha a turisták szépen befizetnék a nyaralást, de otthon maradnának… A legtöbb ideutazó külföldi szerint a horvát idegenforgalomban dolgozóknak van még mit tanulniuk a többi országbeli kollégáiktól.
Harmadszor, de nem utolsósorban a tartalmat hiányolják – nyomatékosítja a lap. Az idegenek szerint a horvátoknak meg kell tanulniuk, hogy nem elég csak „szervírozni” a tengert és a természeti adottságokat, egyéb tartalmakat is biztosítaniuk kellene, különben aki nem azért jött csak, hogy egész nap a strandon feküdjön, „meghal” az unalomtól.
A fesztiválozás, a buli vonzza a legtöbb fiatalt. Az olyan országok is, amelyeknek sokkal szerényebb idegenforgalmi adottságaik vannak, a fesztiválokból és a hasonló jellegű rendezvényekből komoly bevételre tesznek szert. Horvátország itt is sereghajtónak számít. Az Adria-part leghíresebb ilyen jellegű szórakozóhelye a Pag-szigeti Zrće településen található, ahol több százezer fiatal bulizik nyaranta. Ez a nyaralóhely a horvát köztudatba úgy épült be, mint maga a bibliai Szodoma és Gomorra városa. Az évek során több fesztivált is kezdeményeztek a dalmát tengerparton, de a következő évben a helyi lakosok, az önkormányzatok sorra megfúrták azokat. Ilyen volt például a Garden fesztivál Zadar mellett, amely óriási bevételt jelentett a helyi önkormányzatnak, de a lakosok inkább a családias, csendes nyaralás mellett tették le a voksukat, a fesztivált idén már nem rendezhették meg. Ugyanerre a sorsra jut valószínűleg az Ultra Europe Festival is, amely a napokban több százezer fiatalt hozott Splitbe és Hvar szigetére. Már több ezer lakossági bejelentés érkezett, hogy hangos a zene és sok a részeg fiatal az utcán.
Hogy milyen idegenforgalmi szezont zár az ország, nem tudni, idén még valahogy az időjárás sem kedvez nekünk. De a nyár azért nem marad el, pillanatnyilag nem lehet rá panaszunk, örüljünk neki, és irány a tengerpart! Hogy melyik? A fentiek tudatában mindenki döntsön a saját zsebe alapján.
