Huszonöt évvel ezelőtt pontosan ezen a napon, e lapszámunk megjelenésének a napján esett el Szentlászló, a bátor harcosok összesen 152 napon át tudták tartani a falut.
A Szentlászló elleni támadás 1991. június 26-án kezdődött, a környező (szerb) falvak lakosaiból rekrutálódott katonák – az ún. Jugoszláv Néphadsereg támogatásával – rárontottak a falura. Azokat az embereket támadták meg, akikkel korábban még együtt tervezték a vidék jövőjét. De kellett nekik a szentlászlóiak vagyona, földje, háza, munkagépe.
Annak ellenére, hogy az ellenség létszámban és fegyverben sokkal erősebb volt, a bátor katonák és önkéntesek 152 napon át védték a falut és tartották Eszék déli frontvonalát. Az Árpád-kori településre több ezer lövedék hullott. Mint ahogy Vukovár az egész Horvátország harcának szimbólumává vált, Szentlászló Eszékhez kapcsolódik: amíg Szentlászló tartotta a déli frontvonalat, Eszék védőinek sikerült megszervezniük a város hathatós védelmét.
Augusztus végén először az idősebbek, a kiskorúak és a nők hagyták el a falut. Amikor pedig az ellenállás már lehetetlenné vált, a védőknek az egyedüli megoldást a gyűrű áttörése jelentette. November 23-án, 17 órakor kezdődött az akció. A félnapos, derékig érő vízben, sáros kukoricaföldeken zajlott erőltetett menet után másnap virradóra sikerült a falu védőinek szabad területre jutniuk, a néhány kilométerre fekvő Ivanovac helységbe. Emberfeletti megpróbáltatásoknak voltak kitéve, így a manőver sikeres megvalósítása áldozatokat követelt: 48 katona vesztette életét, 18-an pedig eltűntek.
A sikeres kitörés után a harcedzett katonák csatlakoztak Eszéken a város védőihez, vagyis a továbbiakban a lövészárkokban harcoltak az országért és szülőföldjükért.
A földig rombolt falu újjáépítése 1998-ban kezdődött, 2000 végére pedig már a lakosok nagyobb része is visszatért. Mára itt is győzött a megmaradás, az élni akarás ösztöne, a halál szemébe néző dacos akarat. Újjáépültek a házak, az iskola, a kultúrotthon, újjáépült a közösség is.
A sebek is lassan begyógyultak, ilyenkor, novemberben aztán egy időre újra felszakadnak, amikor a 25 évvel ezelőtti tragikus események emlékei újra feltörnek, amikor még jobban hiányoznak azok, akik életüket adták a szabadságért.
„Éltek, élni akartak és élni fognak emlékezetünkben örökké” – ez a felirat olvasható a szentlászlói emlékmű két oldalán, egyik felén magyarul, a másikon pedig horvátul, ahol a hozzátartozók, a különböző egyesületek képviselői, a járási és megyei tisztségviselők minden évben koszorúkat helyeznek el és mécsest gyújtanak.
