Hercegszőlős Csúzával, Sepsé-vel és Kővel szomszédos település. Közigazgatásilag Eszék-Baranya megye része, járási központ.
A XIV. századig Baranyavár királyi birtoka volt Szőlős, jelentőségét az növelte a környéken, hogy átvezetett rajta a Duna-parti főút, amely már a rómaiak idején erre haladt Eszéktől (Mursa) Dunaszekcső (Lugio) és Szekszárd (Alisca) felé, majd tovább, északnak. A török háborúk idején azonban a Duna menti települések végzetévé lett e hadi út, s bár az 1600-as években városként szerepel az összeírásokban Szőlős, legfeljebb garnizon lehetett a meghódolt területen. 1799-ban viszont már faluként emlegetik. Savoyai Jenő birtoka, majd a 19. században Albrecht főherceg bellyei domíniumának a tartozéka.
A település már ezekben az időkben a drávaszögi szőlészet központja. Híres volt kettős pincéje, amelynek befogadóképessége 20 ezer urna bor volt. Úgy jellemezték a települést, hogy bora sok és jó, s a lakók földek, szőlők művelésével, halászattal és álattartással foglalkoznak. A lakosság életmódjában 1945 után következett be jelentős fordulat, a Bellye Ipari-mezőgazdasági Kombinát mezőgazdasági egységeiben helyezkedtek el sokan. Mindmáig megmaradt a szőlészet központjának.
Nevének eredete
Neve szőlőművelők településére, a Herceg előtag pedig egykori tulajdonosaira utal. Horvát neve, a Kneževi Vinogradi a magyar név tükörfordítása.
Vallás
A reformáció térhódítása előtt a katolikus vallás követőinek már állt temploma. Erős plébániája volt. A török hódoltság alatt a ferencesek látták el a lelki gondozást a vidéken, akik feltehetően a mohácsi és eszéki kolostorokból jártak ki. Ezt viszont a hivatalos egyház nem jó szemmel nézte, és a pécsi püspök panaszt emelt Rómában a Szentszéknél. A bevádoltak között lehetett a lőcsi Don Luca és Raguzai Miklós is, akik a hercegszőlősi plébániáról elindulva keresték fel a rászorulókat. Az 1757. évi vizitációban Vörösmart filiájaként szerepel. Akkor a katolikusoknak egy nagyon rossz állapotban lévő, sárral bevont kápolnája volt. Szent Mihály tiszteletére 1840-ben új templomot építettek, melyet toronnyal láttak el, ez a templom ma is áll. A régi kápolna helyét emlékművel jelölték meg, mely a szent családot ábrázolja. A templom előtt álló Szentháromság-szobor 1944-ben került a mai helyére a főbejárat elé. Kétnyelvű, magyar és horvát felirat olvasható a talapzatán: Téged Isten dicsérünk – Tebe Boga hvalimo.
A református templom
A Drávaszög egyik legrégebbi és legnevezetesebb temploma Hercegszőlősön áll. Tornyának alapjait állítólag a rómaiak rakták le Krisztus után 300 körül. Annyi bizonyos, hogy a településnek a 16. században tágas temploma volt, mert 1576. augusztus 16-án és 17-én itt gyűlt össze az a negyven prédikátor, akik zsinatjukon fontos egyházi törvényeket alkottak. Az 1721-es egyházlátogatáskor úgy említik Istennek hajlékát, hogy a reformátusok által használt templom katolikus tájolású, és tornya félig romokban hever. Ezért 1805-ben új templom építésébe kezdett a gyülekezet. A legutóbbi háború (1991-97) utáni felújítása pedig még ma is tart.
Hercegszőlősön száz évvel ezelőtt 800 református hívő élt, ma már csak ennek tizede. 2000 óta két nagyobb rendezvénynek is helyt adott az akkor még romos templom: 2000-ben a református világtalálkozó egyik rendezvényét, 2001-ben pedig az 1576-os kánonok 425. évfordulójának az ünnepségét tartották itt.
Lakossága
Már a 15-16. században is népes település. 1591-ben 85 magyar család lakta. A 17. század végén 28 családot írtak össze, népessége ekkor volt a legkevesebb. Városi jellege megtartó erőnek bizonyult, mert népessége aztán folyamatosan szaporodott. A 18. század elejéig a lakosság magyar volt, akkor jelentek meg délszláv telepesek, később pedig német lakói is lettek. Nemzetiségi összetétele különösen az első világháború után változott meg jelentősen.
