Pokolian idegesítő tud lenni, amikor párkapcsolatban élő fiatalok azt érzik, védtelenek a szülők befolyásával szemben: például kulcsuk van a lakáshoz, ahová váratlanul betoppanhatnak. Netán ebédet hoznak, vagy a fehérneműs fiókban tesznek rendet úgy, hogy azt senki nem kérte tőlük.
Ők azok a szülők, akik nem engedik leválni a gyereküket, és akkor is kontroll alatt tartják őket, amikor ők már komoly párkapcsolatban élnek.
Tomi és Ági esetében is a szülők „rátelepedtek” a jól működő párkapcsolatukra.
Lakásuk közel van a szülőkhöz, így a fizikai közelség még inkább mérgezi a kapcsolatot. Attól félnek, megbántják anyut vagy felháborítják aput, akik nem ritkán érzelmi zsarolással büntetik őket.
Elvégre a gyerekeknek hálásnak kellene lenniük, hiszen annyi mindent kaptak a tőlük…
A fiatalok pedig bűntudatot éreznek, és így nem tudják felszabadultan élni az életüket.
Tomi az anyja áldozata lett. Ha megcsörren a telefon, összerándul a gyomra, ha pedig nem hívja, akkor azon aggódik, hogy valami baja van. Állandóan azt hallgatja, hogy nem törődik vele, így olyan bűntudat alakult ki benne, hogy már nem tud Ágival sem görcsök nélkül együtt lenni.
Hiába próbál legalább anyagilag leválni a szüleiről, azok továbbra is nélkülözhetetlenné teszik magukat. Áginak a szülei is – versengve a másik féllel – úgy taposnak bele közös életükbe, hogy nem kért tanácsokkal látják el a fiatalokat. Tominak már az az érzése, hogy az anyósát is feleségül vette.
Még a vásárlásnál is jelen akar lenni, mert az ő tapasztalata nélkülözhetetlen – véli ő.
Aztán megszületett első gyerekük. Még a szülőszobából sem léptek ki, a nagyszülők már ott tolongtak az ajtóban.
Az első pár hónapot még türelemmel viselték, de amikor a tanácsáradat már szinte elviselhetetlenné vált, elhatározták, hogy lépnek, még sértődés árán is. Nem volt egyszerű folyamat, de azt tapasztalták, hogy a szülők is képesek együttműködni, és a kapcsolat új szabályait közösen meg tudták beszélni. Mikor találkozunk? Mikor telefonálunk? A látogatási rend kialakítása is fontos volt.
Ez persze nem azt jelentette, hogy elhanyagolják a szülőket.
Jó volt, hogy mindkét részről szeretettel, odafigyeléssel és megértéssel történt a „leválás”.
Tomi és Ági végre fellélegezve élvezhették a saját kis családi örömeiket. Több időt fordíthattak egymásra.
Büszkék voltak magukra, hogy kiálltak egymás mellett a boldogságuk érdekében.
A szülők pedig, betartva a szabályokat, továbbra is változatlanul szeretik gyermekeiket.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
