Márta mindig büszke volt a családjára. A falusi élet összetartotta őket jóban-rosszban. A gyerekek már jó pár éve kirepültek, de szinte észre sem vették, hiszen minden zökkenőmentesen zajlott. Amikor befejezték a középiskolát, mindketten felkerültek a városba. Egyetemre, főiskolára mentek, és ebbe belefért néhány félév külföldi tanulás is. Amikor Tomi befejezte a főiskolát, Németországba került. Jól érezte magát az új környezetben. A szülők viszont el voltak keseredve.
Az új helyen Tomi felettese egy Mária nevű csinos hölgy volt, akiről Tomi csak úgy áradozott. Amint az később kiderült a szülők számára is, a felettes asszony is magyar származású, elvált és tizenéves gyerekei vannak. Két évvel idősebb volt, mint Márta.
Hamarosan kiderült, hogy Tomi és Mária kapcsolata nem csupán baráti és munkahelyi. És a kis „kaland” csak nem akart véget érni, már idestova két éve tart, és fél éve bejelentették, hogy összeköltöznek.
A szülők megrökönyödve vették tudomásul, hogy a harminc éves fiuk több mint húsz évvel idősebb nővel kötötte össze az életét. Nem tartották magukat maradinak, de nem ilyen társat szerettek volna a fiuknak. Próbáltak velük beszélni, hogy mi a távlati tervük, de csak azt a választ kapták, hogy „amit az élet hoz”. Egyelőre ők így elégedettek és boldogok.
Az ismerősöktől, családtagoktól is kaptak bőven biztatást. Tudták ugyan, hogy ez nem a világ vége, hiszen a gyermek felnőtt, értelmes, egészséges ember.
Márta mégis úgy érezte, fia elfecsérli az idejét, a fiatalságát egy olyan nőre, aki most talán még tud nyújtani valamit, de mi lesz majd húsz év múlva, amikor Tomi még ereje teljében lesz, Mária pedig már a nyugdíjas éveit tapossa? És mi lesz, ha eltávozik? Tominak nulláról kell majd kezdenie a párkeresést ötvenes éveiben.
A szülők nem a saját érdekeiket nézték, de mégis boldogabbak lettek volna, ha gyermeküket egy korban és „stílusban” hozzá illő nő mellett tudhatnák.
Az összeköltözés híre után két hónappal tudatták a szülőkkel, hogy Mária teherbe esett.
Amikor Márta felocsúdott a hír okozta sokkból, próbálta megbeszélni fiával a félelmeit.
Hasztalan próbálkozás volt, mert Tomi olyan boldog volt, hogy meg sem akarta hallani anyja aggályait. A szülők nem akarták elveszíteni a fiukat, így próbáltak belenyugodni a helyzetbe és örülni az új jövevénynek. Hogy unokájuk lesz, az nagyon nagy boldogsággal töltötte el őket, és próbáltak nem gondolni a jövőre.
Örültek a jelennek és osztoztak a fiuk boldogságában. Márta próbálta elterelni a gondolatát arról, hogy menye vele egyidős, ami ugyan nem mindig sikerült, de amikor látta, hogy az áldott állapot még szebbé tette a menyét, megnyugtatta a tudat, hogy a fia boldog. Más nem számított.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
