Amikor nem olyan gyermekkor van az előtörténetünkben, ami felhőtlen és boldog, szeretetteljes, akkor ha nem akarunk mindig az árnyékában élni, egész életünkben sóvárogni a boldogságért, a szeretetért, akkor nem tehetünk mást, mint átértékeljük a múltunkat.
Péter az édesapját nem is ismerte, mert még akkor elhagyta a családot, amikor ő még meg sem született.
Az édesanyja szigorú, rideg asszony volt. Szinte soha nem simogatta, ölelte kisfiát, de annál gyakrabban kritizálta, szidta. Az ő szemében a gyermeke csak kétbalkezes, suta, szerencsétlen lehetett. Bármit tett is Péter, soha nem volt elég jó az anyjának. Gyermekkora úgy telt el, hogy egyáltalán nem kapott megerősítést, dicséretet. Ebben a szellemben nőtt fel. Minden iskoláját kitűnővel végezte, de elismerés vagy dicséret nem járt érte.
Mivel az anyja sokat dolgozott és fontosabb volt számára a munkája, mint a kisfia, ezért szinte a nagymama nevelte fel. Az anyahiányt, az elhagyatottság érzését mamája próbálta enyhíteni, de ez nem az volt, amire ő vágyott szomorú gyermekkorában.
Péter felnőtt lett. Munkájában sikereket ért el, de ő mégsem érezte magát elég jónak, elég vonzónak, elég szerethetőnek, elég jó férfinak.
Amikor Jutka megjelent az életében, szemmel láthatóan kezdett megváltozni. Már nem a gyermekkori traumák irányították az életét. Jutka szeretetének köszönhetően igazi férfivá vált. Néha persze eszébe jutott az elesett kisfiú, aki szeretetre vágyott. Végül megszerette saját magát, mert tudta, hogy értékes ember.
Házasságkötésük után szinte mindig mosolygott. Még boldogabb lett, amikor Jutka ikreket szült neki.
Gyermekeit imádta, Jutkának hálás volt a boldogságért, amiről gyermekkorában még álmodni sem mert. Hűséges társként segítette Pétert talpra állni. Tudták, hogy együtt minden sikerülni fog, hiszen a kölcsönös szeretet, az önbizalom enyhíti a rossz emlékeket.
Péter esete nem egyedi. Azoknak a felnőtteknek, akik úgy gondolják, hogy egy kisgyermekkel bármit megtehetnek, mert úgysem fog rá emlékezni, nagyon fontos lenne tudniuk, hogy ez nagyon, de nagyon nem így van. A bántalmazás soha nem marad következmények nélkül, a kiskorban elszenvedett dolgok nem törlődnek ki az agyból.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
